2020. decemberének utolsó napjaiban...
Ma, amikor e sorokat írom, már 2021. december 5. van. Szinte elröppent ez az év újra... Ismét az év utolsó hónapját töltjük ketten.
Sok minden változott, és sok minden változatlan.
Napok óta foglalkoztat az, hogy e blogot folytatva néhány eseményről, történésről írjak, megörökítve azok örömeit és olykor a nehézségeket is.
Lapozva a naptáramat jönnek az emlékek, események. Kezdem is tehát 2020. decemberével...
Bár nem 2021. évi esemény, de erről sem írtam még az elmúlt év végén...
2020. december 23. volt... bekerültem a kórház ügyeletére igen erős fájdalmakkal..., majd kiderült, hogy azonnal műtenének is meg, de nincs két sebész, így halasztódott másnap reggel 7 órára.
2020. december 24-én reggel tehát megműtöttek, majd a tervezett két, max három napos bentlét helyett sajnos 5 napig voltam "karácsonyi vendégségben".
Tulajdonképpen nem is a műtét írom le mindezt, hanem amiatt, hogy Csanád igen nagy fiúhoz méltón egyedül volt otthon végig. Napközben volt mindig, aki gondoskodott arról, hogy legyen ebédje, volt hogy egy napra elvitték ismerősék, de a kijárási tilalom miatt (ugye akkor még az volt), haza kellett vigyék kb. fél nyolcra, hogy ők maguk is hazaérjenek.
Szóval, ha nehezen is, de a karácsonyt pár nappal később azért bepótoltuk.
Fotóink (szokásunkhoz hűen) már előtte elkészültek - szerencsémre.
Az év hátralévő napjai nyugalomban, otthon teltek, sok-sok segítség mellett. Igazából ismét megtapasztalhattam, hogy vannak, akik önzetlenül segítségemre, segítségünkre vannak, voltak...
KÖSZÖNÖM NEKIK is, és fiamnak is, hogy ilyen igazi nagyfiú módjára a segítségemre volt.