Csanádka nagyon várta a Húsvétot, ill. a nyuszit, aki hála
napsütésben rejthette el a tojáskákat, nyuszikat, ill. a
nyuszi-ajándékokat hétfőn a kertben. Napok óta
várta, emlegette, készült a Húsvéthoz társuló dolgok megéléséhez.
Egyrészt nagyon ügyes fiú, szép kis locsolóversét hiba nélkül mondta el
az aktuális virágszálaknak, és kedvesen mosolyogva fogadta a locsoló
ajándékokat. Másrészt pedig nagy várakozással gondolt a nyuszi épp
aktuális ötletére, hogy vajon mit is fog neki hozni. Napok óta legóról
álmodozott, ugyanis az új ovi kapcsán Dorcsikával legókkal játszottak Éva
néninél, és emiatt külön elképzelése volt, hogy pénzszállító legót fog
tud neki hozni a nyuszi. A nyuszi földi helytartójaként jómagam több
helyi lelőhelyen kerestem, de nem találtam. Szóval a nyuszi
alsegédjeként tovább nézelődtem..., és találtam két alkalmasnak tűnő
játékot. Egy dupló játékautót, benzinkúttal, ill. egy újrahasznosítható
szelektív-négy-kiskukával-ellátott nagykukás szállító autót (remélem
kellőképpen bonyolultan fogalmaztam, de majd a képek egyértelművé
teszik... :) ).
A Húsvét számomra hármas jelentőségű. Egyrészt kétszeresen örömteljes, másrészt fájdalmas.
Csanádka miatt mindenképpen öröm, mert ahogy Ő minden ünnepre készül, örül, az homályositja számomra azt, amit esetleg jómagam kevésbé szerettem bármelyiknél is. Öröm,
mert szeretem, hogy a családunk tagjai összetartanak, és ha már nem is
olyan nagyon széles körben, mint kislány koromban, de azért még most is
örömmel várom őket, készülődök, csak kicsit más perspektivából, és
immáron sajnos már csak egyedül teszek-veszek a konyhában... immáron
második alkalommal. Amig nem érkeznek meg a vendégek, iszonyatosan sokat
van ez az előbbi gondolat az eszemben, aztán amikor itt vannak,
halványul, mert zajlik az élet, jönnek a régi szép emlékek, a mesélések,
olyan dolgok, amik egyben tartanak bennünket. A közös emlékezés a
megélt eseményekre, szeretteinkre, és hála a nap valódi értelmére.
Fájdalmas,
és mig világ a világ, mondja a népmesei fordulat, számomra mindig is az
lesz a Húsvét. A mai pedig különösen az. Édesapám Húsvét napján
gombázni ment, majd az erdőben rosszul lett.... agyvérzést kapott, és
négy nap után elköltözött... Nagyon régen történt mindez..., az első
állam vizsgám előtt másfél hónappal. Majdnem otthagytam a sulit ... is. A
mostani napban pedig összecseng a húsvét hétfői rosszullétének és az
április 9.-ei halálának két eseménye. Mindjárt.... váltok..., ám
szerettem annyira drága apucikámat..., hogy egy pillanatra, az emlékezés
pillanatára megállok itt. Nagyon jó ember volt, nagyon vidám, és
közkedvelt volt munkahelyén, ismerősei körében, mi családtagok pedig
szerettünk vele lenni. Egyszerű, szókimondó, ám tapintatos ember volt.
Szerettem nagyon. Ezen a napon, 9-én egyedül voltam a kórházi ágya
mellett, mikor elköltözött..., mint ahogy anyukám mellett is egyedül
voltam. Fura a sors, de igy utólag köszönöm, hogy ez rendeltetett.
Természetesen az emlékezés kapcsán a temetőben is voltam, és igen szép
virágokkal emlékeztem meg e szomorú napról. 1988. volt. Istenem de régen
is volt már.
Természetesen
a nap ezen érzelmi része csak belülről zakatolt bennem..., hála
Csanádka miatt nagyon vidám, nagyon sok szivdobogós-melegséggel teli,
nagyon csacsogós, nagyon sok örömet jelentő nap volt.
Aztán
a nyuszi megékezését követően, és a szelektives-kukás autó kibontását,
majd tologatását követően útra keltünk, hiszen hála vártak... bennünket,
azaz Csanádkát (természetesen az autót is vinnünk kellett).
Elsőként
Kata nénihez, majd Tamás Timijéhez, aztán Hangonyra, Katáékhoz mentünk.
Tőlük hazaérve nem hagyhattuk ki szomszéd Jolika nénit sem. Aztán
alig várta babócka, hogy végre kibontsa a legót is. :)
És
természetesen az oviban a lányokat, ovónéniket már húsvét előtt, majd
húsvét után is locsolgatta..., az új oviban szintén, aztán bármerre
jártunk, és találkoztunk ismerőssel, nem feledte volna, hogy
locsolkodjon. Nekem pedig jó érzés, hogy számára ez játék, öröm, kedves
esemény. Remélem még sokáig az marad.
Hangulatképek Húsvét reggeléről és napjáról...
A vendégekre várva... :)
Szórakozva...
Vártam a vendégeket...
(((csak egy pillanatra állok meg e fenti kép kapcsán: A teritőre még három hónapja leltem rá. Nagyon megtetszett, és húsvétra gondolva piros és zöld szinben is beszereztem. Aztán.... jött a meglepetés. Volt kedves iskolatársam Adél, aki Győrben él népes családjával küldött húsvét előtt egy kis csomagot, és az orchideára akasztott piros tojáskát küldte az asztalkán látható csikos nyuszival. :) amit maga késztett és a minta majdnem teljesen azonos. ezúton is köszönjük :-) )))
Babóckánk is segitett... elpakolta a két "rezgő" lábú nyuszit,
aminek láthatóan még ekkor is nagyon örült..
Megérkeztek a vendégek...
Balról jobbra haladva. Zsolti, Máté, Csanádka, és Tamás, azaz Tomkovics, mert én igy hivom kiskora óta. ((Nyakában pedig Csanádka kicsi nyakkendője, amit nem tudott megállni, hogy fel ne tegyen :) ))
Miután a vendégek elmentek, indult Csanádka a nyuszi ajándékokat megkeresni/megtalálni...
Felfedezés 1.
Felfedezés 2.
Felfedezés 3.
Ajándékok ... :)
Természetesen engem is sokszor-sokszor-sokszor meglocsolt Csanádka, akinek erre az alkalomra egy igen finom illatú locsoló-"vizet" vettem. Hála erre senki sehol nem fújjogott.... anno kicsi lányként én is csak azért nem kedveltem a Húsvétot, mert amivel meglocsoltak olykor... az valami ......... áááá inkább nem is irom. Na ezt szerettem vona elkerülni, igy kellőképpen igyekeztem gondoskodni az én kicsi fiamról ily módon is. :-) :)
És összességében a nyuszi-ajándékok legnagyobb része. Természetesen volt, ami már elfogyott, kibontásra került (milkák, kinderek) és van amit sajni elfeledtem a képre tenni (Zsomborék legója, és apuci villámos kirakója).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése