Néha van úgy,

hogy az elcsendesedés pillanataira van szükség. Igy vagyok én ezzel a mai napon.  Annyi mindenről akartam, azaz babát is mindig kijavitom, de jómagam is olykor csuklóbol ezt használom, no javitom is magam gyorsan szerettem volna irni. A hétvégi kimaradt "apróságnak tűnő" momentumokról, mint pl.
* Apuci elküldte a kutyusai fényképeit,
* Csanádka sepreget,
* Csanádka gyomirtózik,
* az elmúlt napok szélviharairól,
* Csanádka körbe körbe kerékpározik perceken keresztül,
* az oviban készülnek a húsvétra a gyerekek,
* holnap angol órája lesz Csanádkának,
* szerdán anyák napi fényképezés,
* stb., stb.

szóval.... lenne miről irni, ám a mai napi iszonyat hajtás miatt, inkább... megyek, egyébként is szólogat Csanádka, hogy mennyek be látogatóba hozzá... :)

Most lefekszem, de nem aludni, csak zakatolni ..., mert olyan jó átgondolni dolgokat, miközben a porontykám hangosan számol, és kérdezi.....  anyuci mi jön 129 után!?!?!?!  és majd... a fentiekről irok inkább holnap.

:) 

ui. természetesen 130.... és szerintem nem bárányokat számol, csak úgy kedvtelésből mondogatja, és mondogatja és mondogatja  ...  :)