Pótlásként ... ... ...
Csanádka az augusztus 20-ai héten Budapesten nyaralt bátyáméknál, azaz a keresztszüleinél.
Nagyon jól érezte magát, rengeteg programot tervezett számára keresztanyukája, ill. egy alkalommal bátyámmal, egy alkalommal pedig hármasban, majd a hazahozatala előtt már én is csatlakozva ismét hármasban jártak-keltek, ill. jártunk-keltünk.
Nagyon várta keresztszülei érkezését. Elsőként keresztapja által beígért daruzás volt számára felfogható/elképzelhető, így arról beszélt sokat.
Előzmény ehhez: Csanádka igazi nagy munkagép-szerető..., és tele is vagyunk kellően nagy járgányokkal (amik a lakásból is kellően sok helyet foglalnak), és tagadhatatlan, hogy sokat is játszik velük. Amikor itt a városban látunk felújítást, ahol nagy gépek dolgoznak, nekünk biztosan azt meg kell nézni..., így keresztapja elmondta neki, hogy amennyiben szeretné, akkor szívesen elviszi a Csepelen lévő Spirálcső gyárba, ahol dolgozik, és mivel a nyaralás hetén leállás lesz náluk, így gond nélkül mehetnek, és megnézhetik a nagy gépeket, a gyárat, és ha kedve van működés közben is láthatja, és a kevésbé veszélyesekkel még tehet is apró dolgokat.
Így is lett. Megérkezése másnapjának délelőttjén már be is iktatták e remek programot, és nagyon boldogan mesélt minderről még onnan a gyárból, ugyanis fel kellett hívjanak, hogy elmesélje mi mindent látott.
Délután volt keresztmamájának egy fél órás kötelezettsége munkahelyén (mivel sógornőm bírónő) , ezért mentek a Nyugatihoz közel eső "dolgozójába". Mindezt természetesen
TÖMEGKÖZLEKEDVE!!! Mi mindig autóval közlekedünk..., így ez is nagy élmény volt számára, hiszen (ahogy arról írtam is, életében pl. először villamoson Svájcban ült) ezek eddig számára nem voltak ismerősök. Jött tehát a bérletvásárlás, majd a buszok, villamosok, metrók :), hév járatok megismerése :) .
Metrók: Mindegyikre elvitte keresztmamája. Voltak tehát az 1-es földalattin, a 2-es, 3-as metrón, ill. elmentek az új 4-esre is :) (itt pl. még én jómagam sem jártam :) )
Délután pedig már mentek is.....
Az időjárást figyelve előrébb hozták a strandos programot, és már kedden az
aqaworld-ben kötöttek ki. Itt keresztmama, keresztapu mellett csatlakozott hozzájuk Bea-keresztanyukája is, így négyesben látogatták meg e helyet, ami elmondásuk szerint remek volt, sokat pancsoltak, főleg Beával csúsztak rengeteget, ill. a lehetőségeket, mind ki is próbálták (víz alatti kapu, kinti benti pancsolások).
Szerdán az Elevenparkba vitte el keresztmama, ahol irtó nagy viháncolások zajlottak, hiszen augusztus 20-a lévén sok szülő keresett megfelelő programot a gyerekeknek. Ide hála vittek "eszközt", ami segítségével keresztmama néhány fotót is készített.
E napon végig azért izgultam én itthon, ill. sokan Pesten, hogy az idő javuljon, és a beígért esti vihar elmaradjon!!! Nagy szerencséjük volt, ugyanis minden jól alakult, így elmehettek a tüzijátékot is megnézni (ezért választottuk még július elején ezt a hetet a nyaralásra, hogy ezt is megnézhesse legénykém). Még a metrólejárónál felhívtak, így még "melegében" hallhattam Csanádka örömködő hangját, hogy:
anyuci!!! nagyon nagyon szép volt, és rettenetesen hangooooooos!!!! :) :) :) :) :)
Csütörtökön a Miniversumba ment Keresztanyukája vele, amit nagyon nagyon élvezett. Olyannyira, hogy megígértette velem, ha felérkezem, akkor mi még majd elmegyünk oda egyszer.
Pénteken nagyon rossz szeles, esős idő volt, így otthon maradtak, sakkoztak, pihiztek, mesét néztek, ill. vártak engem, hiszen ekkor estére érkeztem meg. Az idő addigra épp megjavult, már elmentek a felhők, így tervezhettünk is másnapra programokat. Elsőként a szigetre terveztük, hogy megyünk, ha az idő még szombaton is kedvünkbe fog járni :) Így is lett :)
Margit szigeten -- Európa második legnagyobb szökőkútjánál, ami még zenél is
(azaz zenére koreografált a vízsugár mozgása, este pedig megvilágított)
Vasárnap reggel pedig ismét a Miniversumban - 2. alkalommal :)
már velem visszaindulásunk előtti délelőtt, ahogy azt már előre megegyeztük :)
A Miniversumtól hazafelé az Operánál is nézelődtünk, és meséltem sok régi emléket, helyeket mutattam abból az időből, amikor még itt éltem (24 évig).