Most tehát kiegésziitem az akkor iirtakat...
* Öröm, öröm, öröm... ---- hiszen végre jó hírt kaptunk és várhattuk, hogy végre ismét megérkezzen apuci.
*
készülődés, sütés, főzés ---- jó előre, hogy lehetőleg ne akkor kelljen
mindezzel foglalkozni, amikor a közös időt máshogyan, és máshol is
eltölthetnénk.
* megérkezés ---- többen, munkatársaival jöttek most, akik mentek tovább Egerbe.
*
öröm...., öröm, öröm, öröm.... ---- hiszen ilyenkor Csanádkát nem
lehet apucijáról, ill. apucijától elvonni, csak arra az időre, amikor az
iskolai elfoglaltságai, kötelezettségei igénylik. Természetesen
ilyenkor kicsit rövidítünk a kötelező ottléten, és nem a szokásos negyed
öt órai időben megyünk érte, hanem már apuci kettőkor indul érte. Alig
várja az ilyen "rövidített" tanítási napokat. Természetesen a
felmerült kötelezettségeket be kell pótolnia, előre tudjuk, hogy a
gyerekek mit fognak akkor csinálni, és azt mi otthon megcsináljuk, de
már akkor is legalább együtt vagyunk, vannak. Apuci ment érte, aminek..... :) :) örül ám nagyon, hogyne örülne!
*
ügyelet ---- annak okán, hogy Csanádka 1 hete már kapta a prospánt, sajnos a
köhögése nem javult, iigy mivel tudtam, hogy Gabi néni van az ügyeleten, iigy mentünk, hogy megvizsgálja, és jött velünk apci is. Értünk is az
ügyeletre fél ötre... Igaz az ügyelet ellátása 16 órától van, doktornéni
csak 18 órára érkezett meg. Mit mondjak !!!??? nem örültem annak, hogy
közel másfél órát vártunk, és rajtunk kívül pedig nem volt senki.
VISZONT! kapott gyógyszert, fújót, egyéb jó tanácsot, stb., stb.
*
fájdogálás ---- nekem ahogy már az ügyelet után hazaértünk kezdett
fájni a fogam. Nyilalt, kicsit így-úgy éreztem, hogy van fogam, ami
persze nem jó!
Tűrtem,
és próbáltam örömködni velük, de néha jobb lett volna kicsit feküdni,
avagy orvoshoz menni, de nálunk fogorvosi ügyelet nincs. Egy dolog
vigasztalt, hogy volt egy héttel ezelőtt leegyeztetett időpontom
Csanádka orvosához, így gondoltam, ha nekem is lenne gondom, akkor majd
megnéz engem is.
*
havazás ---- apuci ittléte másnapján elkezdett havazni, és szépen
hullt, hullt, hullt, és végre lehetett havaskodni, bobozni, örömködni az
időnek, ugyanis megmaradt, hiszen kellően hűvös is volt. Nagy szó is
volt, mert ez egy olyan havazási hullám volt három napon keresztül,
amikor nekem nem kellett a hóval küzdenem, mert ezt apuci abszolválta :)
és természetesen Csanádka.
*
öröm, havazás, bobozás ---- jó volt látni, hogy mennyi örömöt jelent
az időjárás ilyen irányú változása, jó volt tudni, hogy örömködnek, bár
apuci lábújja még mindig fájt a majd egy hónapja történt foci közbeni
"balesete" miatt.
*
hóseprés, bobozás, bobozás, bobozás ---- szóval a napok teltek, a hó
esett, azt takarították ügyesen, és közben mindig került sor vidám
huncutkodásra is a bobbal, avagy anélkül :)
... és mindez képekben is... :)
*
fájás ---- sajnos e havas napok számomra nem teltek nyugodtan, ugyanis
hol erősebben, hol tűrhető mértékkel, de fájdogált a fogam. A
legnagyobb baj az volt, hogy nem is igen tudtam eldönteni sajnos, hogy
melyik is? Azzal türtőztettem magam, hogy mindjárt hétfő, és mehetek
babóckával fogorvoshoz végre.
*
vártuk vissza a vendégeket ---- vasárnap egy óra körülre érkeztek meg
apuci ismerősei, akiket vendégül láttunk, beszélgettünk kicsit, aztán
indultak hárman vissza, azaz haza. Készültem, de több fájdalomcsillapítóval, hogy a
munkámat el tudjam végezni, és ne apának kelljen a konyhában gyűrnie a
dolgokat, hanem Csanádkával lehessen együtt.
*
fájás, dagadás ---- vasárnap reggel éreztem, hogy kezd dagadni az
arcom. Ilyen nálam még sohasem fordult elő. Nem tudtam mi vár rám...,
gondoltam majd elmúlik... Apci a vendégekkel elindult, miközben
nagyon aggódott, hogy mi lesz...., de nem volt mit tenni.....
* búcsú ---- .... szóval máskor sem oly egyszerű a búcsú, de most különösen nehéz volt...
*
fájás ---- a fájdogálás nem hogy nem szűnt, hanem erősödött, és
vehettem be bármit, nem igen segített.... sem a lelkem, sem a testem
nem volt jó állapotban.... szó se róla :(
*
tovább dagadás ---- estére, úgy nyolc óra körül már nem igen mertem a
tükörbe sem belenézni, mert .... nem volt jó látni, hogy látványosan
egyre csak csúnyábban bedagadt az arcom.
*
utazás ---- elérkezett a hétfő reggel, a fogam fájt, de most legalább
már éreztem pontosan, hogy melyik! Az úton a reményteljes várakozás
tartotta bennem a lelket. Nagyon nagy köd volt, tehát nehezített
menetben indultunk útnak kettecskén Csanádkával.
*
kezelés ---- Csanádka fogát tömte Ildikó néni, és ismét nagyon ügyes volt... igazi NAGY-FIÚÚÚÚÚ
* aztán Csanádka után jöttem én. Szuri,
fúrás- faragás, aztán kezelés, aztán....
egyenlőre ennyi... mondta Ildikó.... nem mer tovább semmit csinálni, hiszen iszonyat-csúnya az arcom.... várni kell...
Reméli, hogy ahogy a szokásos módon a dagadást kötelezően kezelni kell, és a dalacin fog hatni, és valamiféle gyulladás-csökkenés
beindul, majd meglátjuk mi is legyen....
Ha elviselhetetlenül fájna... mondta ma este, avagy éjjel,
ill. másnap reggel, akkor menjek vissza....
*
szülői értekezlet ---- még fogászatról hazaérve Csanádkát vittem az iskolába én pedig haza. Ildikó általi elviselhetetlen nagyon nagy
fájdalmaim nem voltak, tehát reggel 9-ig még elvoltam. Aztán már kezdett
erősebb lenni minden olyannyira, hogy még haza is mentem a munkából,
és dokinénihez elmentem, hogy ........ ajánljon valami mást. Igaz
fájt, de azt gondoltam, az még az a kategória ami miatt nem kell
visszamennem. Rosszul gondoltam. Nyilván a rengeteg fájdalomcsillapító
tompított el annyira, hogy nem voltam biztos abban mit is érzek
pontosan. Egy biztos, hogy ebéd után kb. 1-fél kettő körül kezdtem
kellően rosszul érezni magam...., és próbáltam Ildikót elérni, de már
nem volt a rendelőben. Még aznap délután szülői értekezletre is mennem
kellett. Nagyon nem kívánkoztam, de a félév zárásáról, ill. a
farsangról volt szó, így nem akartam nem ott lenni./ avagy lemaradni... Tehát mentem, de
szinte fél kómásan ültem azt végig.... Aztán még boltba is kellett menni,
de ott már kezdtem rosszul lenni...., mire hazaértünk... már nagyon
rosszul voltam, ráadásul fél négytől nem láttam magam egészen fél hétig,
amikor is észrevettem, hogy a dagadás tovább, és tovább haladt, és már
az állam alatt is rettenetesen bedagadtam, és piros vastag sáv volt
látható, ahogy halad lefelé.
Nagyon megrémültem, és mondhatni hét órától.... kilencig ..... azt sem tudtam mit tegyek, kihez forduljak, hová menjek.....?!?! Nem részletezem tovább csak annyit iirok..., hogy babócka a lábamnál ült, azt átkarolva, miközben én az ajánlottak szerint jártam el, és olykor-olykor bizony elkeserédesemben locsoltam is.... kicsit... :(
* félelemmel teli este és éjjel telt el, nem kiivánom senkinek...
Másnap Csanádkát vittem iskolában, én pedig....
* utazás ---- ismét Miskolc. Ildikó melátott, és azonnal átküldött a szájsebészetre. A doki, aki igen fiatal volt meg sem vizsgált addig, miután látta az arcom, csak ha panoráma röntgent hozok neki. Irány tehát tovább, ahová ő küldött, ahol vártak..., és soron kiivül elkésziitették, és e-mailben már küldték is a dokinak.
* kezelés, vágás ---- doki látta a felvételt, és mondta ok, ..... és adott 5, igen nem eliirás öt helyre szurit...., miközben kettő szúrása után, már akkor, ahogy a tűt húzta ki.... jött kifelé az ott bent lévő... amire a doki azt mondta a fejét rázva, hogy ez nem semmi....
* várakozás, hogy hasson a szuri... kint a váróban önkéntelen remegés jött rám, ugyanis fogalmam sem volt mi vár rám, és mit fogok érezni... nem tudtam kordában tartani önmagam... remegett kezem, lábam, és a testem is. Fel kellett álljak, mászkáljak..., mert már kellemetlenül éreztem magam a többi beteg előtt... :(
* a szájsebész vágott, és tisztiitott, nyomkodott, öbliitettem, majd ezek ismétlése legalább 10 alkalommal...., majd teletömködte a nyiilást gézzel, aminek a vége kötelezően ki kell lógjon a sebből, de természetesen a számon belül... és azt mondta holnap találkozunk...., és ha fájna, vegyek be gyogyót nyugodtan, de a gézt ne vegyem, azaz húzzam ki.
* még aznap estére sok dagadás lement, nyilván az onnan eltávozott "dolgoknak" köszönhetően. kezdtem reménykedni...
* másnap reggel ismét Csanádkával suli, majd újra indulás Miskolc - utazás, ahogy a szájsebész mondta. Én szófogadó vagyok, és fájt annyira mindenem az előtte lévő napok alatt, hogy nem tettem volna mást, mint amit mondott.
* újabb kezelés, vágás tisztítás... ---- na ez volt az összes elmúlt napok legfájdalmasabb, legszörnyűbb 10 perce. Miért is?! Most nem volt rajtam remegés, mielőtt bementem a dokihoz, viszont ott bent.... ő bizony a székbe történő beülés után azonnal nekiállt, és elkezdte érzésteleniités nélkül a seben belül tisztogatni, amit kellett... mondhatni "turkált" egy elhajliitott 10 cm-es tű-szerűséggel..., majd abba valamit felsziivott és belespriccolta a sebbe, majd ismét, ismét, miközben azt hittem ott csinálok valami olyat....., miközben markoltam a széket, és jajjgattam, amire ő is és az asszisztencia is csak annyit mondott..., mindjárt kész, kérjük biirja ki... Aztán a végén ismét teletömködte ún. gyógyszeres cuccos gézzel, amit kért hogy három napig semmi esetre se vegyek, avagy húzzak ki.
HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁTTTTTT borzasztó volt.... :( :( :( igaz kibiirtam, de tuttti, hogy legközelebb egy szájsebészeti beavatkozás után szuri nélkül nem hagynék belenyúlni a számba senkinek.
* Csanádka sokat vigasztalt, biztatott, hogy már sokkal kisebb a dagadás, miután elhoztam az iskolából.
Alig vártam, hogy a napi teendők végére érjek, és végre próbáljak ismét pihenni...., és ALUDNI, ALUDNI, végre aludni....
Nos... végre megpróbáltam az elmaradt időkben történteket leiirni, bár még sok dolog történt, de talán ennyi elég mindabból, ami mondhatni lebéniitott majd egy hétig. Aztán pedig annyi minden történt, hogy egyszerűen időm se volt pótolni mostanáig...
No de lassan... szép lassan biztosan utolérem a mai napot, azaz március 15-ét, hiszen oly sok jó dolog is történt ám e borzasztó hét óta :) :)
