Végre!
Visszatérek, és folytatom kisfiam és jómagam útját az életünk során.
Hosszú lenne leírni miért maradt el mindaz, amit itt éveken keresztül rögzítettem.
MInd csak olyan kifogás lenne, ami nem álhatná meg a helyét, hiszen... semmi nem lehetne fontosabb, mint Te a számomra.
Hol tartunk jelenleg?
Csudi nagyra nőttél, és anyuci kicsi fiából egyre nagyobbacska lettél.
Az öröm azért számomra, hogy még azért van benned a kicsi, gyermeki énedből egy jó nagy kanálnyi.
Hatodik osztályos vagy. Hivatalosan jó tanuló, anyuci szerint pedig nem kellő szorgalommal, de jó fejjel megáldott képességeinek köszönhetően szinten tartod magad, no meg nyüstöllek azért olykor, mint ahogyan tegnap is a matek házi készítésével (szünetben sem árt az ismétlés, főleg ha törtek szorzásáról, osztásáról van szó).
Lassan itt az év vége, lassan tüzijátékot fogunk fellőni, lassan, de biztosan ketten itthon töltve átlépünk abba a tulajdonképpen mindenki által misztikusnak vélt, de mindig megékező új évbe!
Mint már oly sokszor, most is ketten vagyunk itthon.
Miért? A miértek nem érdekesek. A válaszok pedig fájdalmasak lennének, nekem is és neked is.
(A lényeg, hogy idén nyáron minden megváltozott, és a változást nem én, hanem apa "hozta puttonyával".)
Annyi, de annyi mindent kellene rólad bepótolnom itt tüstént, amit ugye lehetetlenség, másként pedig annyi idő nincs is.
Rögzítem tehát, hogy milyen nagy fiú lettél, milyen nagy és helyes nagy fiú!
Szerettem az ünnepi fotózás előkészületét, az ottlétet, és végtelenül boldog vagyok, hogy végre eljutottunk itthon e szuper fotóshoz.
Jómagam erős feladattal bírkózom immáron három éve, hiszen munkahelyet változtattam. Nem kis falat, de erről majd később.
A lényeg az én gyönyörű nagyfiam, az hogy egészséges, az hogy a jó tanulás mellett 5,5 évnyi EricaC Dance School tanciskola van mögötte heti két alkalommal, valamint több hónapja heti három edzést képes vinni kézilabdás csapattal, és még a külön angolt sem hagytuk abba.
Kettecskén élünk, jól megvagyunk, nyilván jobban lennénk, ha a mindennapjainkban itthon is hárman lennénk, ám ez nem így alakult.
Várom, talán lesz még ilyen boldogságban részünk, hogy valaki velünk szeretne lenni... :)
Jó volt újra itt, és ezután, bár nem kevés elfoglaltsággal járó munkahelyem rengeteg munkát ad, de fogok időt szánni Neked kisfiam ezen oldal folytatására, hiszen többször is beszéltünk erről.
Puszi, anyuci
:) 11
… mert a zene a mindenünk :)
