... hogy hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek...
Négy héttel ezelőtt Csanádkát megharapta az egyik szomszédunk nagy kutyája az úton. A kutya kiszökött a (hét hónappal ezelőtt albérletbe költözött egyik házban lakó) 8 gyerek egyike mellett a kapun, és sajnos a kb 40 méterre lévő fiacskám lábát hátulról elkapva okozott nála csúnya sérülést a térda hajlatában hátul, ill a térdkalács előtt.
Amikor megláttam a sebet, azt sem tudtam...
Öt másodperc alatt felöltöztem, garázsból kiálltam, Csanádkát besegítettem az autóba, majd indulás az ügyeleti ambuláciára.
A kórházba érve Csanádkát az autótól az ölemben cipelve vittem be, ugyanis akkorra már annyira fájt, hogy nem igen tudott rálépni, így lábát lelógva hagytam, és ha nehezen is, de eljutottunk azon a hosszú úton. Nem is tudom, talán három éves lehetett utoljára, amikor ilyen hosszú úton vittem az ölembe... ám azóta kicsit a súlya gyarapodott.
Az ambulancián sajnos többen voltak..., így pár percet még várnunk kellett. Addig az adatok felvétele történt meg, ill. Csanádkának elmondtam, hogy biztosan fog szurit kapni, és ellátják a sebét..., de nem tudom pontosan mit fognak csinálni, viszont biztosan mindent megtesznek a bent lévő doktorbácsik/nénik, hogy a lehető legkevésbé fájjon neki mindaz, amit fognak csinálni vele.
Belépve az ajtón a doktorbácsi megnézve a sebet, no és persze jómagam is ekkor láttam azt igazi valójában... rázta a fejét, majd tette a dolgát.
Körbe szurizta a nyílt sebet, hogy az érzéstelenítés után azt össze tudja varrni. Előtte ollóval kivagdosta a sebből lógó, oda már nem kívánatos dolgokat, aztán... letakarva a sebet, és elővéve a szükséges eszközöket..., négy öltéssel összevarrta azt, majd bekötésre került ez a hátsó harapás, majd következett a térde alatt ejtett seb ellátása.
Szerencsére ezt az elsőt már nem kellett varrni, csak ellátni és kötni.
Aztán következett a tetanus szuri a popsiba.... és már jöhettünk is el.
Csanádkám végig beszélte az egész kezelést, majdnem "ezer" kérdése volt, amelyre a doktorbácsi rém nagy türelemmel, no és a segítője is folyamatosan válaszoltak. Szerintem emiatt nem volt se sírás, se nyafogás, se egyéb..., hanem csak figyelem, és kérdések hada.
Hazaérve a szomszédnál kértem a kutya oltási könyvét, hiszen a doki úgy engedett el, hogy azt mindenképpen tudakoljam meg, mikor voltak lehutoljára a kutyák oltva.
Majd lefordultam a nem létező székről, amikor elmondta a tulajdonos, hogy NINCS, és NEM IS VOLT OLTVA a kutya. Kérte, hogy ne haragudjak....., és említette, hogy a kutyát másnap el fogják vitetni.
Nem hagyhattam, hogy eltüntessék, hiszen akkor az egyetlen "bizonyíték" a megfigyelésre nem lesz meg, hogy van-e valami baja a kutyának.
Még a kórházba kaptam az instrukciót, hogy egyébként a kutyaharapást be kell jelentenem a rendőrségre.
Mivel oltva sem volt a kutya, és tartottam attól, hogy a kutyát "eltüntetik", így hazaérv, no és az embtelep illetékes irányítójával beszélve azonnal bejelentettem a rendőrségre az esetet.
Nem sokkal ezután a rendőrök kiértek, felvették az általunk elmondottakat, majd mentek a a kutya tulajdonosához is, melynek eredményeként másnap reggel nyolckor három rendőr, és a kutyatelep személyzete jött a kutyákért, ugyanis kiderült, hogy egyik kutyájukkal sem felelősen bántak, így mindkettőt elvitték, hiszen oltatlanok... :(
Csanádka az első héten nem járhatott iskolába, így Pali bátyó, ill. én voltam vele otthon. A kötözésre is hol egyikünk, hol másikunk ment vele, ill. az első napon még Csanádka doktornénijéhez is kötelező volt mennünk.
Kötözés, gyógyulgatás, aztán a szokásostól később megtörtént a varratszedés, ugyanis a kutyaharapás sebe sajnos a doktorbácsi által is jelezettek szerint lassabban gyógyult.
Túl vagyunk a varratok kiszedésén, ill. már újra járhatunk táncra, ill. most már tornázhat is.
Nem volt egyszerű a fürdés nálunk az elmúlt hetekbe, de hála immáron három héttel a történtek után, kicsit varasan ugyan, de már engedték, hogy ténylegesen fürödhessen rendesen Csanádkám.
Azóta már további egy hét telt el, azaz pontosan négy, és bár három helyen kicsi var még ragaszkodik a helyéhez, de már mondhatni a többi szépen rendben van. Látszódni fog, de ez a legkeveebb.
Hivatalosan a mai napig nem keresett senki, mindenhová én fordultam, én telefonáltam :( ami igazán meglepett..., de egy a lényeg, hogy az utánajárásom eredményeként immárom tudom, hogy a kutya hála nem veszett, és egy ismerős állatorvos körültekintően tájékozatott, ami eredményeként ugyan tartok néhány dologtól, de máshogyan érzem magam.
Csanádka jól van..., csak a kicsi lelkében hagyott nyomot az eset..., többször félt esténként a lefekvésnél...., hogy amíg alszik egy kutya bejön, és megtámadja... :( Na ezen még dolgozunk..., hogy ez a fajta "nyom" eltűnhessen a buksijából.
Hálát adok a jó Istennek, hogy "ennyivel" megúsztuk, és nem máshol kapta el Csanádkát a kutya, ill. az ott lévő többi gyerek hamar el tudta zavarni, így több helyen nem történt már további harapás...
Köszönöm, köszönöm, köszönöm...
