2012. március 27., kedd

Immár hivatalosan is itt folytatom

Drága kicsi kisfiam!

Megszületésed után kicsi idővel, amikor anyuci rátalált egy oldalra, és elhatározta, inditott egy blogot, ahol kicsi életed pillanatait igyekezett olykor-olykor megörökiteni, fényképekkel emlékezetessé tenni, hogy ha majd telik az idő, olykor-olykor vissza lehessen nézni az elmúlt hónapok évek eseményeit.

Beigazolódott az elképzelésem, ugyanis nagyon nagy szeretettel ülsz le olykor velem a számitógép elé, és nézegetünk régi történéseket, nézünk videófelvételeket, fényképeket. Nagyon szereted nézegetni, és hallgatni az általam felolvasott sorokat.

Ez inspirál tehát arra, hogy ha olykor szüneteket is tartok, de ne hagyjam abba, ne adjam fel ezen törekvésemet, mert hiszem, hogy nagyon nagy öröm lesz számodra majd.... több év után visszakukkantani anyuci sorait, a megélt eseményeket.

Sajnos ahol inditottam a blogodat, a Nők Lapja blogszerkesztőjében, ott a dolgok olyan formán alakultak, hogy azt azon a módon már nem tudom magaménak tekinteni, és nagyon bánt, hogy időről időre bele-bele nyúlnak olyan általam elképzelt, kitalált és zserkesztett megjelenitésbe, amit már nem tudok elfogadni.

Történt kb másfél hónapja egy esemény, amely nagyon feldúlt, majd kb. két hét lenyugvást követően abban maradtam önmagammal, hogy maradok az nlc oldalán, és folytatom a blogot.  Folytattam, és immár ismételten érnek nem kedves események, amik hatására a mai délutánból elcsipve kicsikét eldöntöttem, hogy

ELKÖLTÖZÖM, AZAZ IDE JÖVÖK FOLYTATNI KICSI ÉLETED ESEMÉNYEINEK LEJEGYZÉSÉT.

Hagyok egy szösszenetnyi bejegyzést a régi blogodban, hogy aki szeretett, aki esetleg figyelemmel kisért, azok számára ne vesszen el Csanádka...., és esetleg itt is követni tudhasson,  ha szeretne.

Mai dátum:  2012.  március 27.  Új helyen, de a régi cimmel folytatom tehát kicsi életed pillanatainak lejegyzését.

1 - Csanád Árpád Gyümike 




2008 február. Ekkor kezdtem el a nőklapja oldalán egy blogot vezetni, aminek 1 - Csanád Árpád Gyümike cimet adtam.  Ez év februárjában volt egy döbbenetem, amin két hét után kicsit lenyugodva úgy döntöttem maradok az oldalon, mert nem tudom lementeni a régi bejegyzéseimet, és nem is igen van időm mindenféle újdonság után járni.  Különben is szeretem az állandó dolgokat.  Pár hétig folytattam a bejegyzéseket, ám pár napja ismét  "váratlanul alakitottak" a blogmegjelenésen, és már nagyon elegem van a hirdetésekből. Nagyon, és abból, hogy az időmet nem sajnálva próbálom alakitgatni, aztán semmissé teszik egy általuk ismét kitalált megjelenéssel.... na már elegem van ebből...., igy ma hazaérve elkezdtem nézegetni.... és lassan igyekszem elérni, hogy

ITT MARADHASSAK, ÉS VEZETHESSEM ITT KICSI FIACSKÁM ÉLETÉNEK PILLANATAI LEJEGYZÉSÉT, HOGY MINDARRA, AMI VESZENDŐBE MENNE... ALKALOMADTÁN VISSZATEKINTHESSÜK FELELEVENITVE A PILLANATOKAT, AMIK A FEJÜNKBEN LEJEGYZÉS NÉLKÜL MÁR NEM BIZTOS, HOGY OLYAN ELEVENEN LENNE MEG....


TEHÁT próbálkozom, igyekszem valami újat alkotni, mert a nőklapja hirdetéseit, erőszakos folyamatos alakitgatásait nem birom....  megpróbálom majd ide áthozni a blogot-tartalmat. Már lementeni sikerült. már csak ide kell varázsolni....

Kedves ránk figyelő olvasó! Kérlek hagyj üzenetet, hogy megtaláltál, és hogy tudjam, ezután is fogsz figyelni ránk, olvasol bennünket.  Szeretettel látunk, szeretettel várunk:  Manó-anyuci


Évekig ez a kép szerepelt a blog nyitó oldalán, mert nagyon szerettem...


Illetve ezzel a képpel indult anno 2008. februárjában a blogod...

 

És-mind-eközben- várjuk-a-tavaszt-nagyon-nagyon-nagyon :)








 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése