Ovis fotó -- 2012. április

Anyuci legkedvesebb fiacskája 

2012. április  –  ovis fotózás

újságcikk...

Rajtakaptam a tavaszt a kertünkben... :)

Apróbb munkák miatt  már alkalmanként volt idő, hogy kint lehettünk a kertünkben, viszont e leröviditett hétvégén a délutánt hála kint tölthettük szorgos teendőinket végezve, füvet vágva, ill. virágokat gondozva.

Már másfél hete, hogy az árvácskákat elültettük, illetne jó néhány virágmagot, Csanádka kedvéért pedig disznapraforgót is ültettünk.  Olyan igazán szép erős zöld szine van a fűnek ilyenkor, és ráadásul a meggyfáink is most pompáztak virágfüzéreikkel, igaz a nagy szél hamar sok szirmot leterelt a fákról.

Napok óta vártuk, és folyamatosan nézegettük babóckámmal a kis növények kikandikálását, növekedését, és szinbe borulását... :) 

Az alábbi képen szereplő területen az elmúlt évben még málna és eper volt. Erről a területről az elmúlt ősszel a szilvafát is ki kellett vágni. A területet hosszas munkával megtisztitva még az ősszel elkezdtem a kicsi tuják, rózsák, margaréták telepitését, tulipánok, nárciszok ültetését, most pedig az árvácskák kerültek a helyükre, és közéjük pl. bársonyvirágot ültettem, aztán jön majd sorba ... a többi tervem is.  :)  Lassú folyamat, ám nagyon élvezetes. Igaz sok időt igényel, ám jómagam nem sajnálom az időt erre, mert nagyon szeretek gyönyörködni a látványban. Ami pedig mind e munkák mellett szól, az az, hogy Csanádka is nagyon sok mindent megtanult már mellettem. Sok virágot ismer, meg tudja már különböztetni a gyomnövényt a virágoktól, tudja, hogy mi hasznos, és mi haszontalan, megfelelően tudja használni az ásót, a lapátot, a gereblyét, az ültetőfát, sőt tudja hogyan kell a növényeket elültetni, majd utána belocsolni.., stb.  És nem csak tudja, hanem csinálja is azokat. Szóval neki főleg játék, ami közben számos hasznos ismeret jut a birtokában, amit ráadásul igen igen nagy kedvel végez.

Csanádka hintájának helye (ami épp nem volt kint) és a kosárlabda palánkja, amit ügyesen használ.

Itt is bujkálnak már a növénykéim... :)

Szóval megérkezett a TAVASZ!!!!  :)  végre...., és az időjárás előrejelzése szerint már a hétvégén nyári meleg idő is várható.  :)  kicsit még korai ugyan, de legalább a hosszú hétvégére ismét tölthetünk kicsi időt a szabadban.  :)

Pihentek...., de annyira... :)

Jó olykor vidámkodni,
kikapcsolni a mindennapok mókuskerekéből...

és jó, hogy vannak ilyen pihent----agyúak  :)

Komolyan... mindkettőnél jót, igazán jót mosolyogtam.

1.)

2.)

Miért nem megy hajó télen a Balatonon???

HAMMER be van fagyva :-D

Húsvét hétfő -- 2012. április 09.

Csanádka nagyon várta a Húsvétot, ill. a nyuszit, aki hála napsütésben rejthette el a tojáskákat, nyuszikat, ill. a nyuszi-ajándékokat hétfőn a kertben. Napok óta várta, emlegette, készült a Húsvéthoz társuló dolgok megéléséhez. Egyrészt nagyon ügyes fiú, szép kis locsolóversét hiba nélkül mondta el az aktuális virágszálaknak, és kedvesen mosolyogva fogadta a locsoló ajándékokat. Másrészt pedig nagy várakozással gondolt a nyuszi épp aktuális ötletére, hogy vajon mit is fog neki hozni. Napok óta legóról álmodozott, ugyanis az új ovi kapcsán Dorcsikával legókkal játszottak Éva néninél, és emiatt  külön elképzelése volt, hogy pénzszállító legót fog tud neki hozni a nyuszi. A nyuszi földi helytartójaként jómagam több helyi lelőhelyen kerestem, de nem találtam. Szóval a nyuszi alsegédjeként tovább nézelődtem..., és találtam két alkalmasnak tűnő játékot. Egy dupló játékautót, benzinkúttal, ill. egy újrahasznosítható szelektív-négy-kiskukával-ellátott nagykukás szállító autót (remélem kellőképpen bonyolultan fogalmaztam, de majd a képek egyértelművé teszik... :) ). 

A Húsvét számomra hármas jelentőségű. Egyrészt kétszeresen örömteljes, másrészt fájdalmas.

Csanádka miatt mindenképpen öröm, mert ahogy Ő minden ünnepre készül, örül,  az homályositja számomra azt, amit esetleg jómagam kevésbé szerettem bármelyiknél is. Öröm, mert szeretem, hogy a családunk tagjai összetartanak, és ha már nem is olyan nagyon széles körben, mint kislány koromban, de azért még most is örömmel várom őket, készülődök, csak kicsit más perspektivából, és immáron sajnos már csak egyedül teszek-veszek a konyhában... immáron második alkalommal. Amig nem érkeznek meg a vendégek, iszonyatosan sokat van ez az előbbi gondolat az eszemben, aztán amikor itt vannak, halványul, mert zajlik az élet, jönnek a régi szép emlékek, a mesélések, olyan dolgok, amik egyben tartanak bennünket. A közös emlékezés a megélt eseményekre, szeretteinkre, és hála a nap valódi értelmére.

Fájdalmas, és mig világ a világ, mondja a népmesei fordulat, számomra mindig is az lesz a Húsvét. A mai pedig különösen az. Édesapám Húsvét napján gombázni ment, majd az erdőben rosszul lett.... agyvérzést kapott, és négy nap után elköltözött... Nagyon régen történt mindez..., az első állam vizsgám előtt másfél hónappal. Majdnem otthagytam a sulit ... is. A mostani napban pedig összecseng a húsvét hétfői rosszullétének és az április 9.-ei halálának két eseménye. Mindjárt.... váltok..., ám szerettem annyira drága apucikámat..., hogy egy pillanatra, az emlékezés pillanatára megállok itt. Nagyon jó ember volt, nagyon vidám, és közkedvelt volt munkahelyén, ismerősei körében, mi családtagok pedig szerettünk vele lenni. Egyszerű, szókimondó, ám tapintatos ember volt. Szerettem nagyon. Ezen a napon, 9-én egyedül voltam a kórházi ágya mellett, mikor elköltözött..., mint ahogy anyukám mellett is egyedül voltam. Fura a sors, de igy utólag köszönöm, hogy ez rendeltetett. Természetesen az emlékezés kapcsán a temetőben is voltam, és igen szép virágokkal emlékeztem meg e szomorú napról. 1988. volt. Istenem de régen is volt már.

Természetesen a nap ezen érzelmi része csak belülről zakatolt bennem..., hála Csanádka miatt nagyon vidám, nagyon sok szivdobogós-melegséggel teli, nagyon csacsogós, nagyon sok örömet jelentő nap volt.

Aztán a nyuszi megékezését követően, és a szelektives-kukás autó kibontását, majd tologatását követően útra keltünk, hiszen hála vártak... bennünket, azaz Csanádkát (természetesen az autót is vinnünk kellett).

Elsőként Kata nénihez, majd Tamás Timijéhez, aztán Hangonyra, Katáékhoz mentünk.   Tőlük hazaérve nem hagyhattuk ki szomszéd Jolika nénit sem.  Aztán alig várta babócka, hogy végre kibontsa a legót is. :)

És természetesen az oviban a lányokat, ovónéniket már húsvét előtt, majd húsvét után is locsolgatta..., az új oviban szintén, aztán bármerre jártunk, és találkoztunk ismerőssel, nem feledte volna, hogy locsolkodjon. Nekem pedig jó érzés,  hogy számára ez játék, öröm, kedves esemény.  Remélem még sokáig az marad.

Hangulatképek Húsvét reggeléről és napjáról...

A vendégekre várva... :)

Szórakozva...

Vártam a vendégeket...

(((csak egy pillanatra állok meg e fenti kép kapcsán:  A teritőre még három hónapja leltem rá. Nagyon megtetszett, és húsvétra gondolva piros és zöld szinben is beszereztem. Aztán.... jött a meglepetés.  Volt kedves iskolatársam Adél, aki Győrben él népes családjával küldött húsvét előtt egy kis csomagot, és az orchideára akasztott piros tojáskát küldte az asztalkán látható csikos nyuszival. :) amit maga késztett és a minta majdnem teljesen azonos.  ezúton is köszönjük :-)  )))

Babóckánk is segitett... elpakolta a két "rezgő" lábú nyuszit,
aminek láthatóan még ekkor is nagyon örült..

Megérkeztek a vendégek...

Balról jobbra haladva. Zsolti, Máté, Csanádka, és Tamás, azaz Tomkovics, mert én igy hivom kiskora óta. ((Nyakában pedig Csanádka kicsi nyakkendője, amit nem tudott megállni, hogy fel ne tegyen :) ))

Miután a vendégek elmentek, indult Csanádka a nyuszi ajándékokat megkeresni/megtalálni...

Felfedezés 1.

Felfedezés 2. 

Felfedezés 3. 

Ajándékok  ...  :)

Természetesen engem is sokszor-sokszor-sokszor meglocsolt Csanádka, akinek erre az alkalomra egy igen finom illatú locsoló-"vizet" vettem.  Hála erre senki sehol nem fújjogott....  anno kicsi lányként én is csak azért nem kedveltem a Húsvétot, mert amivel meglocsoltak olykor... az valami  .........  áááá inkább nem is irom.  Na ezt szerettem vona elkerülni, igy kellőképpen igyekeztem gondoskodni az én kicsi fiamról ily módon is.  :-)  :)

És összességében a nyuszi-ajándékok legnagyobb része. Természetesen volt, ami már elfogyott, kibontásra került (milkák, kinderek) és van amit sajni elfeledtem a képre tenni (Zsomborék legója, és apuci villámos kirakója).

Szünet alatt -- új oviban

 A héten szünet volt az oviban csütörtökön és pénteken. Hála volt ügyeletes ovi, és vittem is oda babóckát, ugyanis nekem munkanapok voltak. Igaz új ovi volt az ügyeletes ovi, ahol még nem járt Csanádka, de tudtam nem lesz gond, ugyanis nyitott, barátkozó az én kis tündérkém. És még hab is került a megoldás tetejére, mert egy kedves ismerősöm, akivel gyakran találkozunk össze, és kedveli nagyon Csanádkát épp abban az oviban dajka. Igaz épp azon a két napon nem dolgozott, szabadságonvolt, de Ő magától kérte, azaz javasolta, hogy had menjen már el érte az oviba ebéd után, ha megengedném. Neki is van egy fél évvel kissebb lányunokája, Dorcsika, akivel biztosan jól elszátszanának majd. Olyan jó érzés, hogy magától ajánlotta, és természetesen megbeszéltem Csanádkával, és nem volt gond, természetesen egyből igennel válaszolt.

Új oviról jelentés: Csütörtök, az ideiglenes új ovi-kétnapon-látogatás-kezdő napja-előtt, azaz szerda délután nagyon sietve elértünk még megkukkolni az ovit, hogy ne legyen gond másnap reggel.  Mondhatni eloszlatni, ami igazából nincs is, és hála nagyon jól sikerült a találkozás, mert Csanádka csütörtökön reggel a szokásos feltérdel a kakója elfogyasztásához.... momentum után rögtön széles-száááájúúúú mosollyal említette, hogy  anyuci!  megyünk az új oviba! már biztosan várnak az ovó nénik!   Szóval jóked, kakaó, öltözés, és már szinte ott is voltunk. Szó, mi szó, valóban boldogan, érdeklődve ment Csanádka az épületbe, a szobájába. 

Szóval boldogan mentem dolgozni, mert érzetem..., jól fogja érezni magát.  Tegnap még nem, ma viszont már voltak gyerkek is, akik még kicsit pihentek ugyan, de épp ébredezőben voltak... :)     Épp a látogatáskor felfedezett dínóhoz  szaladt az akváriumhoz, boldogan dobta a puszit nekem..., és már a szokásos módján azonnal csivitelni kezdett az ovó nénikkel.  :)))))
A nap folyamán, mivel egyébként azzal az ovival hivatalos módon egyébként is kapcsolatban vagyok a munkámból adódóan, hát hívtam az óvodavezetőt, aki egyébként reggel épp a kávéját fogyasztva szintén várt minket a bejáratnál (( nagyoooon kedves óvodavezető, nagyon szeretem)), és vele beszéltem pár szót.  Egyébként még nem ismerte Csanádkát, még nem találkoztak.  Hallottam a hangján, hogy nagyon kedvesen mesélte, végtelen szeretettel, hogy Zsuzsa!  a fiacskádról nem gondoltam, hogy ilyen kis barátságos, nyílt, barátkozó!  levette az óvó néniket a lábukrók, és hát...... mondhatni az óvó nénik álma!!!  (tényleg ezt mondta, és.... ne tűnjön szerénytelenségnek, de valóban annyira nyílt, kedves babóc, hogy mindenkinek első pill.re feltűnő!!!  én pedig imádom ezt a tulajdonságát is.!)
Komolyan mondom, hogy csak két dolog az, amivel tulajdonképpen gondom van:  az egyik az evése, ami igaz javulgat, de nem mondható átlagosnak, avagy normálisnak;  a másik pedig az öltözködése, ill. annak tempója.  felöltözik ő a drága, de közben mindenfelé kalandozik a figyelme, tehát lassan haladunk..... Főleg az oviban adódik a nehézség, mert ott mindig jön valaki, akivel természetesen azonnal meg kell beszélni minden fontosat, és elvonja a figyelmet a  feladatról.  Tehát még kicsit szétszórt!  Nem várok én el mindent tőle, csak annyit, amit az óvó nénik jeleznek, hogy tudnia kell.  Látom egyébként reálisan, hogy a korabeli gyerekek nagy része hasonlóan kis szerte-szórt ilyenkor, de azért vannak nagyon ügyesen öltözködők, tehát mi is igyekszünk....  !

Biciklizés avagy... na majd kiderül :)

Külön szerettem volna erről mesélni. A hosszas betegségemet, kényszerű otthoni délutáni pihiket   követően március közepén, 16-án, ill. utána több alkalommal is elvittem Csanádkát biciklizni a Petőfi térre azzal a szándékkal, hogy ott remélehtőleg visszatér a kedve a biciklivel történő helyes megfordulás gyakorlásához.

Egy fénykép a március 16.-ai kerekezésről :) az ünnepségről szóló bejegyzésből.

Még február végén egyszer egy fordulást követően a hosszú idő után ismét elvővett biciklivel a kanyarodás nem sikerül. Nem esett nagyot, mondhatni inkább csak eldőlt, de... a kedvét teljesem elvette. PEDIG!!! nagyon ügyes, de erőltetéssel mégsem szerettem volna rávenni, hogy forduljon meg, azaz próbálja a kanyarodást. Inkább elvittem a térre, ahol jó hosszú a hely, és közben négy kör alakú virágos rész van, jó nagy ívű, amit reméltem magától lesz kedve körbe karikázni.

És volt! És volt!  És volt!  :)  :)   

Belülről nagyon örültem, és folyamatosan biztattam babóckát, hogy újra, és újra szeretném látni milyen ügyes is!!!   Így aztán a kanyarodással aztán már egyáltalán nem volt gond. Háromszor voltunk ott kint a téren munka után akkoriban. Aztán azóta benn a hosszú udvarunkon is gyakorolja serényen. Mára, azaz most hétvégére eljutott arra a szintre, hogy kibiciklizik a kapuba, ott az igen kis helyen is szuperül megfordul jól egyensúlyozva, és amikor sikerrel visszaindul, belendül, teker, és a lakás előtti általam "placc"-nak nevezett részre ér, ott aztán körbe-körbe-körbe teker megállás nélkül. Számoltam is néhányszor, hogy teljes, és majdnem szabályos köröket leírva volt, hogy ötször, hatszor is sikerült neki. Aztán én kértem, hogy inkább hagyja abba, mert tartottam attól, hogy megszédül, és az ismételt eldőlés elveszi majd a kedvét a karanyodástól újra. Nagyokat sikított egy-egy ilyen kör-sorozat végén, és belendülve tekert ki ismét a kapuig.

Tehát itt mondhatni "hivatalos közleményként" is meg kell állapítsam, hogy CSANÁDKA NAGY ÜGYESSÉGRŐL TESZ BIZONYSÁGOT A KÉTKEREKŰZÉS TERÉN. És még egy: kitartóan és következetesen a biciklizés szót alig használja, ellenben a kétkerekűzhetek??? kifejezéssel él leginkább, ezzel is különbséget téve verbálisan, hiszen a biciklizés mást is lefedhet (háromkerekűt, kétkerekűt oldalsó két pót-tartó kerékkel), de a kétkerekűzés csakis és kizárólag a kétkerekűn történő biciklizést jelenti.  Még szép :)  :)

Kert :)

Igaz csak kicsit, de azért hétvégén rendezkedtünk kicsikét  a kertben. Iszonyatosan nagy volt a szél, de a málna helyére telepitett kicsi, terveim szerint virágos részt kapáltam ki vasárnap délelőtt, és metszettem meg az elmúlt év őszén a kertbe telepített új rózsákat. Baba serényen segédkezett. A spajzban olykor kincsekre (régi, elmúlt év nyarán látott) játékokra bukkant. Komolyan mondom, hogy nagyon sokat ügyeskedett, és ráadásul mivel hagyom, hogy mindenfélét csináljon, mert nagyon szeretné, és folyton kéri, így egyre ügyesebb is.

Így voltunk most két dologgal:

1) sepregetés, amit azért neki kellett elvégeznie, mert miközben én a rózsákat vagdostam Csanádka serényen játszott a víz-csobogóval, amibe természetesen földet szórt, amit előtte javasoltam tegyen igen apróvá, hogy le tudjon "csurogni", azaz szóródni a kis lapátokon/kerekeken. Ez persze vizes játék, no de hol van még olyan jó idő, hogy valóban úgy lehetne vele játszani. Nos! Miközben játszott, a járdarészre kiszóródott a föld, mondhatni több méteren keresztül, ami persze nem volt baj, de úgy hagyni azért mégsem akartam. Kértem hozza be a seprőt, és tegyen rendet. Nagy seprő a kis kezében igen jól mutatott, viszont igen ügyesen, és szépen rendet tett. Talán egy helyen kértem, hogy ott még erősítsen rá, azaz seperje el pontosabban. A többit mind ügyesen megoldotta.

2.) Gyomirtózás! Nos ezt igazán nem akartam engedni számára, mert mégiscsak veszélyes vegyszer van a kupában, de ... aztán annyira kérte, és annyira megígérte, hogy csak pontosan fogja használni, hogy... egy két próbát a kezemben tartva engedtem neki, majd megpróbálta önállóan is, és rájöttem, hogy valóban ügyeske. Így ennek eredményeként már én mellette haladva, tartottam csak a tartályt, és Ő nagyon pontosan, és betartva a KOMOLY utasításaimat NAGYON ÜGYESEN végzete a drága ezt a veszélyes feladatot. Tény, hogy az udvar téglái között végig Csanádka végezte ezt a műveletet, amiben külön feladat volt, hogy észrevegye az irtani való gyomokat. Bent a kertben is próbáltunk együtt, de ott azrét veszélyesebb volt, hiszen sok más is van a gyomon kívül, amit azért pár helyen megfújt, aztán itt már csak én fújtam tovább, de kint az árkot, és a virágoskert előtti árkot is Ő fújta végig. Máskor is fogom engedni neki, hogy velem együtt csinálhassa, mert annyira figyelt és szót is fogadott, és nem szeleskedett :).

Végre vége az elmúlt napok szélviharainak. Csanádka még csak csak bírta, ám jómagam már jóval nehezebben éltem meg fejfedő nélkül a szélvihart kinn a kertben. Aztán már kellett is valami a fejemre, mert félek a fülfájós időszaktól, nehogy... rámköszöntsön ismét. A kerti munkát részben akadályozta csak, tehát a fent leírt teendőket azért ebben az időjárásban is volt lehetőségünk megoldani. Babócka ezalatt azért rendíthetetlenül tekert-segített-lövöldözött-madarat kergetett-százszor szép virágot keresett-kapált-ásózott-stb.-stb. azaz velem tüsténkedett az egyébként nagyobbrészt napos időben.

Ráadásul olyan jó érzés, hogy mindig mindent velem akar csinálni, azzal a felkiálltással, hogy dolgozzunk anyucika! :)

Néha van úgy,

hogy az elcsendesedés pillanataira van szükség. Igy vagyok én ezzel a mai napon.  Annyi mindenről akartam, azaz babát is mindig kijavitom, de jómagam is olykor csuklóbol ezt használom, no javitom is magam gyorsan szerettem volna irni. A hétvégi kimaradt "apróságnak tűnő" momentumokról, mint pl.
* Apuci elküldte a kutyusai fényképeit,
* Csanádka sepreget,
* Csanádka gyomirtózik,
* az elmúlt napok szélviharairól,
* Csanádka körbe körbe kerékpározik perceken keresztül,
* az oviban készülnek a húsvétra a gyerekek,
* holnap angol órája lesz Csanádkának,
* szerdán anyák napi fényképezés,
* stb., stb.

szóval.... lenne miről irni, ám a mai napi iszonyat hajtás miatt, inkább... megyek, egyébként is szólogat Csanádka, hogy mennyek be látogatóba hozzá... :)

Most lefekszem, de nem aludni, csak zakatolni ..., mert olyan jó átgondolni dolgokat, miközben a porontykám hangosan számol, és kérdezi.....  anyuci mi jön 129 után!?!?!?!  és majd... a fentiekről irok inkább holnap.

:) 

ui. természetesen 130.... és szerintem nem bárányokat számol, csak úgy kedvtelésből mondogatja, és mondogatja és mondogatja  ...  :)

Igy készült a "hirös" sütike :)

Nos!  Csak hogy valóban készitettünk sütikét, és hogy valóban ilyen ügyeske voltál, ime a  fotók.  Végig hasonlitgattad az ovis gyurmázáshoz, és a gyurma formákból történő kinyomásához. 

Szóval a gyakorlat meglett az oviban, itt pedig maximálisan ügyes volt a kivitelezés. Mindezt három tepsibe való mennyiséggel hajtottad végre.  ÉS NEM ÚNTAD MEG!!!

Az első tepsi kisülése után természetesen megkóstoltuk, és mivel baba nem kivánta a lekvárosat, igy már csak simán a tésztát megszórva ezzel-azzal sütöttem ki.  De sajni az alaptésztával volt valami gond. Az biztos, hogy a meglévő formanyomóink sem voltak a legjobbak, de ezt persze fogom pótolni, mint ahogy a tészta receptet is egyeztetni fogom a munkatársnőm anyukájával, mert AZ ANNYIRA, DE ANNYIRA FINOM VOLT!!!! ez pedig sajnos nem... :(  de jelentem azért fogyott ám rendesen, hiszen a különbséget csak én tudom :)