Csanádka nagyon ügyeske volt. Amikor sorra került, hibátlanul elmondta a versikéjét.
Sokat nőtt az előző évi ünnepség óta.
Eszti néni készitett rólunk kettőnkről fényképet, ám még nem érkezett meg.
Addig is… csak a mosolykáját kell figyelni. 
Nagyon sokat figyelgetett…, és láthatóan örült, hogy ott vagyok…
És természetesen én is nagyon örültem,
és büszke is voltam. Volt, hogy fotózni is elfeledtem, annyira
belefeledkeztem abba, amit láthattunk mi szülők. A végén kedves kis
ajándékokat is kaptunk. Saját készitésű napraforgót, és egy jegecskét
kidiszitve. Azóta is locsolgatjuk együtt Csanádkával és várjuk, hogy
szépen növögessen.
A gyerekek is nagyon ügyesek voltak.
Látványos volt egyeseknél a változás, a beszédük javulása, és kinyilásuk
idegenek előtt. Hála ezekkel nekünk sohasem volt gondunk.
Babócka amerre jártunk az “ünnepség”
után, mindenhol szivesen elmondta a kis versikéjét, természetesen nagy
örömöt okozva a hallgatóknak.
…
…
Ime Csanádka versikéi:
…
Anya simogat és csókol,
kérdezgeti hogy vagyok,
én megmondom, hogyha
megint elmentek, hát meghalok.
…
…
Búzavirág, margaréta, nézzetek csak mind ide,
valaki még itt szunyókál, persze, hát az Estike!
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése