A mai nap gyöngyszeme

Reggeli előtt ülök az asztalnál, miközben Te Csanádka a hátam mögött egy könyvedet nézegetve üldögéltél..., aztán egy kérdést tettél fel:

* Anyucika!!!  Mennyi száznak a négyzetgyökere?

:)))))) 

Nagyon nagyon jót mosolyogtam....  nagyon.

Aztán mivel én a megoldást nem tudtam... megkaptam a választ is: négyszer tiz

Na biztosan valami új rendszerben..., és lehet még igazad is van.  :)  ám a témát nem feszegettük tovább, ám én azért kicsit elgondolkodtam azon, hogy miért is érdekel téged mindez, és honnan is gondolhattál minderre, ill. hogy mennyivel értelmesebb iigy a szó, mint ahogy azt megtanultuk az iskolában  :)  :)  :)


Más: erről a szösszenetről jutott eszembe, hogy meséltem Neked a héten, hogy anyuci a munkahelyén egy másik osztályra, és másik irodába költözik, amire  a következő volt a válaszod, ill. a kérdésed:

* anyuci!  szép lesz az az osztály ahová költözöl?
* és lesz ott is sok fehér piszkozat papiir, amire rajzolhatok sok szépet? 

....   minden bizonnyal...., és remélem... :) :)  :)

Örömködő Csanádka és virágok :)

2 Hero factory :)
1 élő emberke és a lego-párja (aki a jók táborában szorgoskodik)

azaz Rocka, ill. Csanádka

 
Zeng bumeráng repcsi - öröm röpködések :)

Mosolykám :)

Tavasz :)  :)  :)

Mini tulipánjaink sokaságából néhány :)

Kulcsocskánk :)

Kicsinyke aranyesőnk... első virágzása. :)  

Alvinka nénitől kaptam még előző évben. Nagyon szerettem volna egy kicsikét, és arra a helyre, ahová tettem.  :)

Barackfánk

Valamennyi orchideámat már szombaton be kellett venni az ablakból, mert olyan hirtelen meleg lett, és leengedett redőnynél pedig nem szerettünk volna itthon lenni....  még....  a virágjaim pedig a nagy napot nem nagyon szeretik...

Olyan szépségesek.  Van amelyik már másodszorra, egy harmadszorra virágzik. Egyetlen egy van, amelyik még nem indult meg..., de reménykedem..., hogy azért megmutatja ebben az évben is a szépségét.

Neked a kedvenced az egyedüli rózsasziinű a virágok legelején, az a kicsi alacsonyka.

Töredékek a hétről...

Gyönyörű napsütéses idő köszöntött ránk...

Napsütés, napsütés, napsütés... ... ...  minden mennyiségeben :)

E hetünk leginkább ezzel jellemezhető.  Amiig a hétvégén iirtam is, hogy 22 fok volt, addigra ez a héten még tovább emelkedett...  Nagyon hirtelen jött, nagyon nyár érzetünk van... .

Ennek ellenére... sajnos az egész évi betegségmentes állapotod ... huss.....

ugyanis az óvodai  reggeli után azonnal mentek az udvarra...., és azzal a felkiálltással, hogy mindjárt meleg lesz, mindjárt..., nagyon meleg lesz, hát alig vettetek fel valamit 9 óra után.  pedig ekkor még hűvös az idő, főleg árnyékban....  ((komolyan nem értem az óvónéniket))

Szóval nátháska lettél, amit próbáltam én kezelni, de mit sem érek, ha az óvónénik nem azt engedik felvenni, amit én hagyatékolok neked...  Csütörtökön már kellően bosszús voltam..., aminek hangot is adtam.  

A héten volt külön fizetős előadásotok az oviban, ami nagyon tettszett.  És a hittanos Éva néni is hozott egy vendéget hozzád, aki nagyon szép történetet mesélt el neked.

Tervezés alatt az ovis kirándulás, ahová még nem tudom, hogy el fogok-e tudni menni veled. :(
Persze érdeklődtem, amire a válasz mély hallgatás.... ((ezt sem értem, ha pl. az adott napon én nem tudok, mert nincs lehetőségem elmenni a kirándulásra, mert mondjuk vidéki más városban vagyok - munkahelyi elfoglaltság miatt...., akkor pl. ha én befizetek mindent, akkor Csanádka miért nem mehet a többiekkel????))

Az itthon töltött időt igyekszünk jól kihasználni, főleg én, a közelgő, és rám váró feladatok miatt.  :( a hátam közepére sem kiivánom az egészet, de sajnos muszáj, nincs mit tenni, amit te kellő türelemmel viselsz.

Megiigértem, ha minden sikerül, és rendben lezajlik, akkor ......  talán..... lesz egy kutyuska-beszerző akciónk....  :)))

A mai napi tengermániás történetünk a következő: már nem sok matrica hiányzik az albumból, iigy kellő izgalommal telt a mai boltban járásunk, és a mások vásárlása révén nekünk átadott kártyacsomagok itthoni kibontása.  Ma 12 csomagot bontottál ki.  Sajnos egyetlen egyet sem találtál a hiányzók közül benne. :(

A nagy melegre való tekintettel, te megjegyezted ma, hogy már igazán kinyithatna a strand.  :)

amiről aztán hosszasan beszélgettünk, miközben megtudtad tőlem, hogy a medencében bizony ilyenkor nincs ám viiz még :)  :) 

22 fok

Igen!  Ma 22 fok volt. Hihetetlen, hogy milyen gyors felmelegedés történt pár nap alatt. Nem is igazán tudjuk elhinni, hogy ilyen meleg van kint.

Ma, amikor mentem érted az oviba, kint labdáztatok csak a pólódban, és még igy is meleged volt, hiszen szaladgáltatok.

Bolt után hazaérve a kertünk újjabb virágai vártak, amiket ugyan megnéztünk, de fotózni elfeledtem azokat.

Az elmúlt évben Alvinka nénitől kapott kis bokrunk  --  aranyeső  --  holnapra már szerintem teljes kicsinyke pompájában fog virágozni.

Az oviban ma már elkezdtetek az angol előadásra, ill. az anyák napi ünnepségre készülni.

Ma a Garfild - tengermániás füzetedet bevitted az oviba, és kellően sok cserekártyát. Találtál egyébként 4-et mások cseréjéből, viszont a tiéd mind gazdára talált, igy most már sajnos nekünk nem maradt cserekártyánk, pedig kellően nagy business zajlik az oviban, az anyukák körében. Szerintem kellően hasznos, hiszen ennek révén számtalan állatot ismersz meg, amit egyébként ezek nélkül nem is tudnál, hogy léteznek.  Én kedvelem ezt a fajta rendszert a Spar jóvoltából.

Végre :) :)

Végre mosolygós, napsütéses délelőttünk volt IGAZI MELEG, MELENGETŐ ÉRZÉSSEL...

Oly régóta vártam már, hogy kicsit ki lehessen ülni a kertbe, hogy melengessen a napocska, hogy Csanádka végre hosszabb időt kint tölthessen..., biciklizhessen, tegyen vegyen kedvére.

A mai nap délelőttje teljesen ilyen volt. Aztán kicsi áprilisi tréfaként egy órácskányi borultság, majd ismét ragyogóan tiszta ég, és egyetlen felhő nélküli délután.

És mindeközben tevékenykedtünk, én a szokásos háztartási teendőket, sok ablaknyitással, csanádka pedig néhány feladatot oldott meg a kis OKOS-füzetecskéiben. Nagy meglepetésemre.... a mai napi laza ebédet... (bár titkon készültem második variációs lehetőséggel) olyan élvezettel megette Csanádka..., hogy öröm volt nézni. Tettem is mindezt "tátott" szájjal, ugyanis nem is igen akartam elhinni, hogy a krumplistésztát mind-mind megette.....   életében először. :)  :)    (((akinek a gyermeke evésével nincs problémája az el sem tudja képzelni.... azt az örömöt,amit ma pl. én ezzel az evéssel kapcsolatban éreztem. ))).
Sokat rajzolt, angolozott, és már egész késő délután volt, amikor még az autót is elmentünk lemosni, és kitakariitani.  Csanádka nagyon élvezte, ugyanis Ő volt a pénzfelelős-bedobáló. sokat sikongatott, ugyanis a mosónál azért kicsinyke vizet is kapott, amit azért persze nem is bánt.

Reméljük a holnapi napunk is legalább ilyen jól fog sikerülni, telni, mint a mai.  Várjuk örömmel....

Csanádka és a százszorszépek... :)
valamint a : szeret - nem szeret - szeret - nem szeret.... játék....

 hucutkám :)

Az új, őszi ültetésű kicsi szépségek közül néhány.

Fazekas Zoltán emlékére --- gyertyagyújtás

Ózd város alpolgármestere, Fazekas Zoltán  2013. 04. 10-én késő este rövid,
ám igen súlyos betegség után elhunyt.

Az emlékére tartott megemlékezésen
mi is részt vettünk Csanádkával 11-én fél nyolctól.

Közvetlen munkakapcsolat volt közöttünk,
iigy különösen fájó az elvesztése nekem is.

Hiányozni fog!

Kedves Zoltán!
Nyugodj Békében!

Nem volt meglepő, hogy mennyien eljöttek emlékezni Rá,
hiszen  sokan szerették, és sokan gondolnak Rá jó érzéssel.
A 2. fénykép még a gyülekezés legelején készült és nem adja vissza a részvevők sokaságát....,
és mert  a tér egyben igen nagy is.

Valóban nagyon sokan voltunk... 

Lemaradás

Sajnos mostanság nem tudok idejutni, ugyanis...., hát ..... nem a legjobban vagyok...., de igyekszem majd pótolni.

170/89
188/100
196/112

ügyeleten...  205/125

1 óra felügyelet és elrágott 4 szem gyógyszer után mert csak elengedni az ügyeletes doki.

........  és ez azóta is hasonlóan rossz....., bár van gyógyszerem, de nehezen javul a helyzetem, és vele a vérnyomásom. :(

Beiratkoztunk az iskolába :)

Nagy nap volt a mai.  

Ma volt az iskolai beiratkozás napja.

Egy kicsinyke emberpalánta ebben a nagy-nagy iskolában....

Olyan nagy izgalommal várta, és annyira jönni akart velem...,
hogy otthon nem hagytam volna semmi pénzért....

Nagyon tetszett neki a helyzet, szaladgált kicsikét, jött ment az emeletek lépcsőin :)

Mivel délután mentünk jóval négy óra után, iigy a nagy iskola szinte üres volt, csak néhányan jöttek mentek, mint mi is... a beiratkozók... :)

Nagy dolog volt....

NEKI is és nekem is.

Remélem jól döntöttünk kisfiam, és jó taniitó nénik lesznek akik fognak taniitani.

remélem...

Te négy évig a legújabb, két éve átadott részben fogsz tanulni, ami a látogatás alkalmával nagyon lenyerte már a tetszésedet, csak erről elmaradt a bejegyzésem, a közbe megromlott egészségem miatt.

remélem jól fogod magad érezni, és mi is örülhetünk, hogy jól döntöttünk....

 

Az elmúlt két hét három pillanata :)

1. 

Húsvét előtti napokban, amikor apuci még itt volt, voltak itt  a barátaink...
ekkor volt a zárt standionban megtartott Magyarország : Románia mérkőzés.
Én nem vagyok egy nagy focinéző, iigy inkább a srácokkal voltam, amiig a többiek a meccset nézték.

tánci és ugri-hegyek voltak :) :)  :)

 

 2.

     ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......

Húsvétkor..., amikor is kettecskén voltunk..., de azért késziitettem egy fini tortácskát. Alaphelyzetben kb. 2 óra kell, hogy az előkészitéstől az összeálliitásig, ill. elmosogatásig készen legyek..., most viszont a jelenlegi állapotomban ez sokkal, de sokkal nehezebben ment, még három óránál is több kellett...., de Csanádkámért megcsináltam... :) azaz csináltuk, hiszen igazán sokat segiitett a drága nekem. A torta tetejére a szórást csakis ő akarta, és iigy késziitette is el.

 

Nyuszika... csak a lakásba tudta eldugni az ajándékokat, 

hiszen esett már napok óta, és húsvét hétfőn is :)

 Húsvétkor... az én kicsi drágám..., 

aki már előtte való napokban is naponta többször is meglocsolt..., és aznap is sokszor.  

Sok képet késziitettem ugyan, ám ez a kép az, amilyen valóban az én nagy fiacskám.

                      ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......  ......

 3.

Ma, azaz szombaton a bátyámék jöttek..., akiknek késziitettem  1 újabb variációt!, ami már kicsit gyorsabban ment, de nem a két órás szokásos forma-időm alatt még....

Sajni a tálalás, a készülődés, és Csanádka állandó tracsija-serte-pertéje miatt teljesen megfeledkeztem közös fényképet késziiteni a kis csipet-csapatról.

 Tehát iime: aztán újabb emeletes, csak most már kör formátumban késziitettem el.

Iszonyatos sikere van..., bármikor, bárkinek késziitem is el.... :)

kisültek a mákos lapocskák

 

mindegyik lappal  hasonlóan jártam el.
hmmmm.... isteni áfonya, és a "titkos" habos rátét...

 

és a végeredmény... :)

 

s lőn.... fogyott...  :) az én kicsi drágám által is... :)

..... hiszem, hogy most anyukám kicsit büszke rám..., és azt mondja!
látod kislányom! milyen ügyes vagy!!!
(mindig iigy mondta..., ha valami sikerült... most is itt csilingel a fülemben az Ő kellemes hangján...)

Pár hete... nem valami jól érzem magam...

Pár hete kicsit megállt a világ anyucinál, mert rendkiivül rossz állapotba került.

Az elmúlt időszak okozta problémák nagyon rossz hatással voltak az egészségemre...


Volt, hogy én magam is megijedtem  a látottaktól, ill éreztem én, hogy gond van... éreztem én, de hogy ennyire.... azt akkor sem gondoltam volna...

Egyik este rutinszerűen, mivel a fürdés után kellően rosszul éreztem magam, és mivel napközben négyszer is vérzett az orrom - még a kolléganőim is csodálkoztak rajtam-, megmértem a vérnyomásom (drága anyukám miatt van itthon egy karos mérő, amibe akkor este elemet is tettem).

Ezt mértem...

Majd nagyon megijedtem, hogy ilyen magas az érték..., igy vettem be a szokásos gyogyómból 1 szemet, és igyekeztem nyugalmi helyzetbe kerülni, azaz lefeküdtem babóckával. Forgolódtam, zakatolt az agyam, hogy most este hogyan éreztem magam, ill. ... az elmúlt napokban már nem egyszer éreztem hasonlót, csak akkor a munka miatt... hagytam az egészet, azaz nem mértem meg.

Aztán hajnali 1 óra előtt kicsi szundi után megébredtem, wc-re kellet mennem. Még gondoltam is, hogy jó, mert legalább megmérem, és végre megnyugodhatok, hogy... minden rendben, hatott a gyogyókám.

Ezt mértem akkor...

Nos ettől a láványtól sajni nem nyugodtam meg, és ezt követően hajnali 3 óráig nem tudtam elalaudni, ugyanis konkrétan attól tartottam, hogy itt fogok agyvérzést kapni....  :(((((((((((



Lefotóztam az értékekekt, mert 10 mérés után az értékek elvesznek, és meg akartam  mutatni dokinak, vagy akinek tudom...

Másnap mikor megébredtem, hálát adtam a jó Istennek, hogy még élek....

Olyan voltam, mint a mosott rongy..., mint a nyúzott állat, de legalább éltem...

Aznap volt még teendőm bőven a munkahelyen, és mivel aznap is vérzett az orzom, igy elhatároztam, hogy ovi után Csanádkával elmegyek majd ügyeletre.

Ovi után irány elsőként Adam..., angol óra, majd bolt, mert venni kellet ennivalót, ekkor már fél hét volt, én egyre rosszabbul, és éhesen, igy hirtelen döntéssel hazafelé vettem az irányt, hogy legalább előbb együnk, mert ki tudja majd mennyit kell várni az ügyeletre.

Miközben ettünk épp telefonált a bátyám akinek elmondtam, hogy mi történt velem..., aki a lelkemre kötötte, hogy evés után irány a doki....

Hivtam az ügyeletet, az orvos bent van, hangzott a választ, betegek nincsenek, igy mi sebtiben indultunk Csanádkával. Fél nyolckor már ott voltunk....  Hála az ügyelet portán egy régi kedves ismerős, akivel babócka sziivesen kint maradt, iigy én egyedül mentem be a dokihoz.


Doki természetesen először méri a vérnyomás, miközben mondtam a mért eredményeket....,

próbált nyugtatni humorosan, lehet rossz a mérője fiatalasszony mondta...

aztán pumpált, és engedte, majd ...... mikor nem tudta mérni és feljebb kellett pumpálnia...., na akkor kezdte mondani,  húúha.... ez tényleg magas lesz!!!!   és sajnos nagyon nagyon magas volt..., ennyit még én sem mértem....

210/125

Mondta fel ne álljak...., ne forgassam a fejem, azonnal elrágattatott velem két szem gyogyót: 1 cordaflexet, és 1 tensiomint. Soha nem rágtam még el gyogyót.  Ez volt az első..., majd mondta 20 percig itt kell üljek, vagy feküdjek le, de lehetőleg le ne hajoljak.... és méri ismét a nyomást....

mérte:  195/120

mivel igen kevés volt a hatása a gyogyóknak, őjra kettőt rágattatott velem el.... és fél órát lefektetett.....

ekkor kukucskált be az én drága kisfiam..., aki illedelmesen a következőt mondta:

Csókolom! Doktor bácsi bejöhetek?  Sokáig gyógyiitod még anyukámat? 
        mire a doki bácsi mondta: hogy még feküdnie kell anyukádnak, mert hatnia kell a gyógyszereknek...
 jó! rendben! mondta... (miközben a dokibácsi mellé állt és megsimitotta kezét) vigyázz rá nekem nagyon, mert nagyon szeretem ...  (aztán kis vidám mosollyal mondta, hogy)  jó én megyek most vissza Tibihez (portás neve) és szólj, ha jöhetek anyukámért.

A dokibá... mosolygott, és mondta neki: biztosan meggyógyitom anyukádat.

Nos igy telt még el közel fél óra, és már Csanádkám többet nem jött be...., aztán megmérte a nyomást újra...

185/110

Azt mondta elenged, mert látja, hogy ugyan lassan, de hat a gyogyó..., iirt fel receptet, és modnta mérjem meg 11-kor. addigra le kell menjen 160 körülre, ha nem menne le, akkor ismét rágjak el kettőt, de ma már többet nem.  Közben mindenféléről beszéltünk, és azt is megegyeztük, hogy húsvét után kedden jelentkezem nála, és megnézzük az okokat.  Mondtam rendben...

Végezve nála, kb. negyed 10-kor indultunk el a dokibá-tól, irány a gyogyótár ügyelet, hogy legyen orvosságom...  Kivettük, majd irány haza.

Csanádkát félálomban még letusoltattam, majd jöttem én, és irány az ágy....

megmértem, ahogy a doki mondta.... de magasabbat mértem, mint amit vártam, de már nagyon fáradt voltam az előző éjjeli nem alvás miatt, igy lefeküdtem, és elaludtam.

Amikor hajnalban felébredtem, örömmel láttam, hogy már 150 körüli az érték hála...


Az elkövetkező két nap, mint egy  fél-hótt-egyén mentem ugyan dolgozni, de kevés emberi ábrázatom volt...., és inkább megijedni lehetett tőlem....

No igy "vártam" a húsvétot. mindenki felé lemondtam, hogy ne jöjjön, mert..... ugyan nem részleteztem, de.... megértették, mert tudják mennyire szeretem, ha jönnek hozzánk...., és ilyet én még nem csináltam, talán csak akkor, amikor 2009-ben tüdőgyulladásom volt (kopp., kopp., kopp.).

Aztán voltam kedden dokinál, aki ismét magas értéket mért, és mondta, hogy ir gyogyót, és azt csak holnap rendelési időben vegyem be, amikor ő már ott lesz, azaz menjek 12, beveszem, és majd ott üldögélek..., nehogy valamilyen sokkot, vagy allergiás reakciót kapjak...., tehát csak felügyelet mellett vehetem be....

Igy is tettem..., mentem, bevettem..... és hála semmi gond nem volt a gyogyóval, igy mondta, hogy másnap már nyugodtan bevehetem...., csak előtte valami mindenképpen legyen a gyomromban.

Nos már ezen is túl vagyok...., és ma sem volt semmi rossz érzésem....

Sajni betegállományban vagyok, és szinte állandóan el-el szundiitok..., és az erőm még közel sem jött vissza... végtelenül gyengusz vagyok, tengek lengek, jóformán.... a normál alapműködésem kb. 30-40%-n funkcionálok.

Komolyan! mint egy lassiitott felvétel... olyan vagyok....  pedig lenne munkám is, meg minden egyéb is...., de most szót kell fogadjak az orvosnak...., ez nem játék!!! komolyan kell venni..., és erőssssssssssen pihenni , pihenni, pihenni......kell!!!!!!!!!