Kicsike visszatekintés, hiszen régóta nem is iirtam...
Anyák napja az oviban, ahol Zoé és Zsombor hármasban adták elő igen kedves versüket. Csanádkám végig mosolygott, és végig rám nézett, miközben a versikéjét mondta.
Nagyon izgalmas volt, hogy egyáltalán jelen tudok-e lenni az ünnepségen, hiszen az nap is a miskolci továbbképzésen voltam...
Hála minden jól alakult, és ha határpillanatra is, de hazaérkeztem a kezdésre. :)
Az igazi gyermeki szeretet megnyilvánulásaként hétvégén április 28-án, miközben én a konyhában tettem-vettem-főztem... Csanádka egyszer csak eltűnt... azzal a megjegyzéssel, hogy .... anyuci! mindjárt jövök, te csak mosogassál ...
... és pár perc múlva beálliitott... nekem ezzel a csodaszép,
kertünkből általa válogatott tulipán csokor-haddal... alig 10 cm-es szárral :) :) :)
Gyönyörű ajándék volt, hiszen önmaga, egyedül gondolt egyet, és tett is azért a maga kis módján,
hogy örömet, igazi nagy örömöt okozzon nekem... :)
megmondom őszintén ... könny szökött ám rendesen a szemebe... :) :)
Imádom a kis kedves, szerető lelkét :) az állandó mosolykájával.
kertünkből általa válogatott tulipán csokor-haddal... alig 10 cm-es szárral :) :) :)
Gyönyörű ajándék volt, hiszen önmaga, egyedül gondolt egyet, és tett is azért a maga kis módján,
hogy örömet, igazi nagy örömöt okozzon nekem... :)
megmondom őszintén ... könny szökött ám rendesen a szemebe... :) :)
Imádom a kis kedves, szerető lelkét :) az állandó mosolykájával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése