TANÉVNYITÓ - 2013-08-30 :)

Becsengettek a szó legszorosabb értelmében :)

a 8.-os tanulók kiisérték be az elsősöket az ünnepség helysziinére, az aulába. 

Várakozó volt ovistársak:  Csanádka mellett Máté, és mögötte-mellette Bence :)

Megérkeztek a nagyok..., akik kézen fogtak bennünket :)

Az ünnepség megkezdése előtti utolsó pillanat :)

Az ünnepségen ... :)

2013-08-27 :)

Egy év ismét eltelt 2012. augusztus 27-e óta.
Immáron elérkezett a 49. születésnapom.
... ... ... ... ... ...
Örömmel várom a következőt,
az úgyis szép kerek lesz :)

Csak halkan jegyzem meg kisfiam, hogy én ezt a fenti számot egyáltalán nem érzem :)  :)

... és köszönöm a fényképet Neked!  :)

A sorok közt kell tudni olvasni ... :) az IGAZ ott vagyon ugyanis

Mindenkinek ajánlom ezt a cikket! Jó olvasást!


Engedjük a gyerekeinket élni


A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat különféle stratégiáiról kérdeztünk.

– Milyen a boldog gyermek?

– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között él­­nek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.

– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?

– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angoloktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják. A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.

– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.

– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.

– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?

– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.

– Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Mi­­lye­nek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?

– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.

– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?

– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.

(forrás: Vasárnapi Hírek)

Már csak... :)

10 nap... és mehetek iskolába :) 
mondta ma is nagyon sokat Csanádka :)

Nagyon, nagyon várja a sulit... :)

És miközben várja, készül rá, elgondolkodik rajta, tervezi, elképzeli mi lesz???  aközben ahogy figyelem... gyakran elmosolyodik magában...!!!

Ugyan mik járhatnak a buksijában, amiken magában mosolyog...!!??!!  Nem kérdezem..., had legyen az öröme az Övé, a Tiéd, örülj neki nagyon..., miközben én is mosolygok, örvendek az örömödön :)

Jó hiirek :)

Nagyon jó hiirek...

Henike végre hazamehetett a sziivműtéte után, és nagyon jól van, jól érzi magát, bár ... apróbb teendők még vannak..., ugyanis a bal combjánál kanül van még mindig, ugyanis trombózis van a combjában, és ezért otthon naponta kétszer kap anyukája által vérhiigiitót.

HIHETETLEN, HOGY 2 HÉTTEL A SZIIVMŰTÉTE UTÁN OTTHON LEHET..., JÓL VAN ÉS OLYAN ÉDESEN TUD MOSOLYOGNI, ÉS OLYAN JÓ HÚSBAN VAN, HOGY AZ SZINTE HIHETETLEN.........  :)  :)

Nagyon örül az egész család,
és mindenki a legőszintébben további, és teljes gyógyulást kiiván Henriettának.

Nos!  ilyen a mi kicsinyke "kórházlátogatónk" :)  

egy igazi, jó-kis-husis-mosoly-bonbon :)

Várja... :)

Eltelt újra egy hét az oviban..., miközben naponta többször is emlegeti, hogy már nagyon várja az iskolát :

A következők szoktak elhangzani:
* anyuci! vannak barátaim, akik azt mondják, hogy ne várjam a sulit, mert ugyan elsőben még jó..., ám aztán még nagyon is fogom unni!  Te is untad első után a sulit?

* kinyitja, megnézegeti a táskája tartalmát - és a következőt mondja: nagyon jók amiket vettünk az iskolába. Ezekkel biztosan nagyon jókat......... lehet majd csinálni és mosolyog  :)

* felveszi a hátára a hátizsákját, és beáll a tükörbe:  anyuci!  na milyen iskolás nagyfiú a kisfiad? és küldi a szokásos módon a puszit. :)


öröm látni, hogy valóban várja a sulit..., és remélem ez sokáig megmarad... :)

Az elmaradt látogatás :(

Pár hete igen nagy örömmel adtam hiirt arról, hogy megszületett kicsi családunk legifjabb tagja, azaz keresztfiam és felesége kislánya Henrietta.  Nagyon vártuk, nagyon örültünk, hiszen az elmúlt évben egy elvesziitett ikertehességen voltak túl, ami nagyon megviselt mindenkit. Egy kislány és egy kisfiúcska lett volna... négy és fél hónaposak voltak, amikor a baj megtörtént. 

Aztán hála az esküvő után nem sokkal... jött az örömteli hiir..., baba van láthatáron:  hosszú hónapok izgalma után megszületett  Henike. Bátyámék másnap már indultak a közel 1000 km-re lévő kicsinyke unokájukhoz, és szüleikhez. Nagy boldogság volt látni őket együtt..., legalább fotón.

Aztán teltek a napok, és tervezte bátyám a következő utat.  megegyeztük, hogy az augusztusban valamikor elutazunk látogatóba..., és végre én is láthatom az addigra már 2,5 hónapos kisleánykát is, természetesen Csanádkával együtt.....

Aztán váratlanul három hete, egy rutin vizsgálatot követően sziiv-ultrahangra kellett vinni a kicsit, ahol kiderült.... nagy baj van!  nem részletezem, mert nem igazán jó mesélni rézsletesen, de tömören...:
* a sziivultrahanguot követően S.O.S ballonos beavatkozásként katéteres próbálkozással próbálták a sziivbillntyűt rendbehozni...
..........nem sikerült kellő eredményt elérni, ezért pár nap várakozás után jött az orvosi döntés, hogy műteni kell.... és azonnal... nem lehet várni tovább :(

................sziivműtét kell a kicsinek....

................ elmondhatatlan szorongás volt mindenkiben..., főleg, mert olyan bonyolult műtétről volt a tervek szerint szó, hogy szinte fel sem tudtam én magam sem fogni..., nem hogy még a szülei, akik ott kint a távolban egymásra utalva kettecskén próbáltak megbiirkózni mindennel....

.................

.................

2013.08.07.  --- reggel kilenc órától kezdődött a sziivműtéte a kicsinek. Hosszú műtét volt, túl hosszú is. 

Hála sikerült az egyszerűbb műtéti variációt kivitelezni, és nem a billentyűcseréket.  HÁLA.  

(((a korábbi bejegyzések egyikén látható, hogy Egerben a Bazilikában is voltunk... IMÁDKOZNI Henikéért.))))

 Pár napig az intenziiven volt, altatták, és morfiumot is kapott..., de aztán szépen ébredt, és az értékek kezdenek átlagban aránylag biztatóak lenni.  HÁLA. Nagyon nagy öröm mindez!!!

Nos ennek okán a tervezett utazást lemondtuk, mert....   nem akartuk terhelni a szülőket a mi ottlétünkkel.  Viszont bátyámék már ott vannak, akiket megkértem, hogy vigyenek el a távolba valamit... :)

Ezt a kis ajádékcsomagot Henikének válogattuk Csanádkával, és a hálózsákon látható két peluskát pedig Csanádka kérésére tettem a csomagba, hiszen Ő maga is nagyon szerette... azokat. A hálózsákon kiivül egy elegáns szettet, és vagány-farmeros-lányos szettet válogattunk és két nagyon aranyos kicsi puha játékot.

Remélem, hogy most boldogak ott együtt, és Henikét is már foghatták a nagyszülők a kezükben újra. Az intenziivről már hét elején kikerült, már fel lehetett emelni, bár a csövek még lógtak a kicsikéből, de anyukája már magához ölelhette, megnyugtathatta..., és etethette....

......  :)  :)  Remélem most, azaz ma boldogan nézhettek egymás szemébe....  :)  :)  :)

A kis ajándég-csomag-szett. Szándékosan 6-9 hónaposra valót válogattam..,
hogy meggyógyuljon, és hordhassa annyi hónaposan,
és addigra  túl legyen ez a kicsi leányka ezen a komoly "megmérettetésen".



GYÓGYULÁST!!!  TELJES, ÉS MIELŐBBI GYÓGYULÁST KIIVÁNUNK HENIKÉNEK,
ÉS LEHETŐSÉG SZERINT MIELŐBBI  HAZAMENETELT :)

Augusztus 5.

Mától ismét a Katona oviba jársz, ahol az ügyelet okán még megoldott a napközbeni ellátásod az iskola kezdéséig. :)

Hála! :) mert több szabadságom már nem nagyon lenne a nyár eleji közigazgatási szakvizsgám miatt kivett szabadságok miatt.  Ami pedig még van, azt tartogatnom kell a decemberi ünnepekre.

Tervezem, hogy egy meglepi programot még  beiktatunk augusztusban :)  majd beszámolók rála, ha sikerült megvalósítani.

Többször megfordult a fejemben, hogy ebben a nagy melegben a munkaidőm végén, ha csak másfél-két órára is, de kimehetnénk a strandra, de sajnos nincs nálunk az ózdi strandon délutáni jegy. Az egész napi jegy árát viszont nem gondolom kifizetni másfél órai pancsolás miatt.  Akkor inkább otthon a Csanád beach is megteszi még, bár.......... ott ugye nincs olyan nagy pancsolás, de a hűsölésnek eleget tud tenni a "mi kis vizünk"  is :)

Augusztus 4.

Két programot terveztem mára.

Reggel korán indultunk Egerbe, hogy elintézzünk még néhány dolgot, ahová nem mindig jutunk el, és ahová különleges esemény miatt menni akartam. Hála eljutottunk, voltunk, majd a városban még el is intéztük, amit akartam. :)

Aztán terveztük, hogy legkésőbb 13 órakor indulunk haza, és kettőkor már a strandra megyünk ismét.

Így is tettünk, tartottam, tartottuk magunkat a tervekhez. Annyi menetközbeni változás történt, hogy VÉGRE!!!!  most nem kellett igazán nagyons sietni, így megálltunk végre egy aránylag könnyen és jól megközelíthető általam "GIBICSMEZŐ"-nek titulált, és Csanádka által kedvelt, és oly nagyon vágyott helyen, hogy végre odamehessen egy gubicshoz, megfoghassa, és tervei szerint megszámlálhassa a gubics szalmaszálait :)  Gyors, igen gyors számolás eredményeként 260 ezer szalmaszált került megszámlálásra.  De azt a boldogságot, ami alatt a gubics körül foroghatott, dobolhatott rajta, megnézhette, hogy miért is marad olyan szépen egyben...., sőt az oda- és visszavezető út során megtapasztalt learatott, és kb. 15 cm magasságban ott maradt igen sűrű búzaszálak miatt általam megmutatt, és Csanádka által hamar megtanult lépéstechnika mind mind nagy élmény volt a számára.  JÓ HOGY MEGÁLLTUNK!!!!

És nem is késtünk sokat, hiszen fél háromkor már a medencében lubickolt, majd jöttek  a csúszások, a vízben forgások, a víz alatti úszások, és a végére a háton lebegés tanulgatása, a zöld labdás játékok, az anyuci lábán lebegés, a medencébe történő bomba ugrások sorozata.

Hatig ígértem a strandon való maradást, de..... kapott babócka ráadásként még negyed órát, majd még 10, és végül 5 bónusz :)  plusz csúszást.

Aztán az egésznapi program megkoronázásaként elmentünk a KOHÁSZ étterembe vacsizni.  Nagyon finom és ízletes volt, és igazán jól laktunk :) miközben Csanádka nagyon jól szórakozott az étteremben, ahol nem voltak sokan, és ahol a felszolgáló fiatal nagyon kedves volt :)

Mindezek okán negyed kilencre haza is értünk, majd fürcsi, testápolózás, a kertben még nekem locsolás, miközben csanádka kitrülve az ágyikóján hamar el is aludt.

Nagyon örülök, hogy az igazgatási szünet első hetére kivett szabadságom alatt valóban együtt voltunk, jó, és közben még hasznos programokat is csináltunk, miközben sokat pancsoltunk, és az időre sem lehetett panaszunk.... sőt inkább még túl meleg is volt :) de hála víz mellett ezt azért ki lehetett bírni. :)

Anyuci is nagyon boldog, hogy végig együtt lehettünk :)  és tele élményekkel tömött hetet hagyhattunk magunk mögött.

Augusztus 3.

Kicsi pihi otthon a mozgalmas napok után :)

Jól esett kicsit pihizni bent a hűvösben, majd három óra után azért medencéztünk az udvaron kicsikét, sok  sok pocsolással :) és nem utolsó sorban az elmaradt, szándékosan elhagyott otthoni teendőkkel is haladtam kicsikét :)

Este pedig a nagy meleg miatt későn feküdtünk, de jeleztem, hogy a holnapi tervezett programok miatt, bármikor is alszik el, vasárnap reggel legkésőbb hétkor kelni kell...., mert nyolckor indulás... :)  :)

Augusztus 2.

Mentünk kicsi városunk kicsi strandjára... :)

A vize hála nagyon szép tiszta, a vízbenléthez tökéletesen megfelel, utazni sem kell órákig... :)

Már az első percekben kísérletet tett Csanádka a csúszda kipróbálására :)  AZ ÖRÖME LEÍRHATATLAN VOLT!!!  SIKONGATOTT, UGRIZOTT, BOLDOGSÁGBAN ÚSZOTT SZÓ SZERINT!!!!!  :)  :)  :)

Hamar kiértünk, és kentük magunkat egész nap, hogy minél többet ott tölthessünk.  Jó volt szép volt..., és este hat óra körül indultunk haza.  A pénteki napunk is nagyon jól sikerült, hiszen ráadásul még ovistársak is akadtak, sőt egyik ovónénije is ott volt a kislányával, és lett egy új kisleányka is, akivel összeismerkedtünk, és akinek jómagam nagyon sokat segítettem a vízhez való viszonyában... Konkrétan órákat adtam neki :)  rendszerben, szabályokkal, feltételekkel... amiket Luca be is tartott... és hát lássunk csodát, mindent sikerült elsajátítania, és a második búváros lecke után már a csúszda következett, ahol az első alkalommal le is csúszott... ellenben a délelőtti mamáját meggyőző, hasába lyukat beszélő közel egy órán át tartó, és konkrétan megszámolt 16 sikertelen kísérlettel szemben.

Kicsit büszke is vagyok, és a mama nagyons okat hálálkodott, és a vízben aztán nagy elismerést is bezsebelhettünk Lucával, hiszen többen meg is tapsoltak bennünket a csúszás után.  :)  :)
Luca az első csúszása után szinte megállíthatatlan volt, Csanádka bátor és hű társa lett órákon át :)  :)

Lucával

Augusztus 1.

Az igazgatási szünet 4. napján Palkó és apuci rávettek, hogy menjek el velük Demjénbe.  Nem vagyok nagy strandos..., iigy kellett kicsit az unszolás..., de végül én is elmentem velük. Baba az ottlétből, ha összeadjuk se volt kint a viizből 45 percnél tovább :)  nagyon élvezte.

Demjénbe az út Egerből rövid, és könnyen megközeliithető. Maga a terület, mármint az épiitmények nagyon szépek, a környezet is, ám...... Kevés a fa, a nyugis rész, és hát... új fürdőhöz képest a takaritást se nagyon erőltetik, bár amit láttam kifogásolnivalót, az a fürdőzők szemetelését illeti leginkább :)  sajnos.

Na de a napunkról ismét a fényképes beszámoló beszél a legtöbbet :)

Úton odafelé  :)

 Az első merülés előtt :) a földszinti medencében.

Az első emeleti részben :)

 A barlangos és bubis, dögönyözős résznél.

Pihi-time :) egyik kb. 5-8 perce  :) :)

Kicsi csúszások a barlangos résznél.

 És a környék látképei.

 Csúszások helye szemben, és a hármas ugrós-szaltós részről késziitettem a fényképet.

Látkép másik irányban.

Mintha kicsit elpilledt volna ez a legényke :)

Július utolsó hetén - 4.

 Hivatalosak voltunk egy laza kora-esti buliba :)
Sajni ott megfeledkeztem megörökiiteni a sok örömködő tekintetet :)

jól éreztük magunkat!
... és nagyon nagy szerencsénk volt, hogy úgy indultunk el itthonról, hogy befújtuk magunkat
szunyog-EL-riasztóval :)
iigy mi a bulit élveztük, a többiek pedig csapkodtak..., csapkodtak..., csapkodtak... :)

Július utolsó hetén - 3.

Elintéztük!!!!!

Még egy hónap, és mindent használni fog  a mi legénykénk, ugyanis kezdődik az iskola.

Semmi esetre sem akartam az utolsó pillanatra hagyni a dolgok elrendezését, iigy már kellően jól állunk :)

Július utolsó hetén - 2.

Miskolcon jártunk!
Célirányosan :)
Ildikó néninél, aki bizony ügyesen megoldotta a mi nagy-nagy fogas kérdésünket. :)

A hely is, és persze Ildikó néni is nagyon barátságos ám :)

IIME :)

Az ajándéka, amiben szinte egész nap szemlélte a végeredményt :)

A jutalma: nem engedtem eddig sohasem, hogy az értelmetlen bedobálós játékokba pénzt dobjunk.
Ez alól ma kivétel volt..., és megiigértem minden foghúzást követően ez az "engedmény"  fog neki járni.

ÉS.... az ÖRÖME!!! :)  :)

Aztán jót ebédeltünk :)

És mozi helyett inkább a mozgólépcsős jövést-menést választotta!  

Hiába!  ha ez tetszett neki 

(bár amit szerettünk volna megnézni, a Hupikék törpikék 2. nem ment a moziban.)

Július utolsó hetén - 1.

 Strandon... nagyon vagányan, és bátran :)
Hiába no 1 év, az azért 1 év.

Nagy szolgálatot tett a vizi-szuper-védő-cipőd. Köszönjük az Aldinak :)

((hallkan súgom csak itt meg, hogy nagyon büszke vagyok ám Rád:)  :)  ))

 

 A strandról hazaérve....  negyed kilenckor még esti fürdőzés otthon :)

  

Aztán zuhanyozás után ....  kidőlve az év legmelegebb napja estéjén...  :)