Ez is elkövetkezett tehát. Nem járt iskolába Csanádka, mert egyik nap telefonáltak az ebéd után, hogy belázasodott, menjek érte! :( :( :(
Hála Pali-bátyó (mostanában Csanádka nevezte így el) azonnal tudott menni érte, és mivel a dokinénink akkor volt délutános, és nemrég költözött új helyre, épp bátyóékhoz közel, így el is vitte Csanádkát, hogy megvizsgálhassa. Megtörtént, felírt mindenfélét...
A tünetek erős, nem múló köhögés, ami párosult Csanádkánál szokatlan magas lázzal. Igaz a táncon nagyon hideg a terem, és az uszodában is könnyen összejöhet ez-meg-az, ahogy szoktam emlegetni, ráugorhat az ember fiára-lányára néhány lesben figyuzó, avagy úszkáló tiszteletlen baci-király.
Nos hála antibio-bogyó nem kellett! Nekem szabadságra otthon maradni most esélyem sem volt, hiszen két előterjesztésem volt a soronkövetkező testületi ülésre, ráadásul az egyik az éves beszámoló, és közben még három program állt épp szervezés alatt, tehát más megodást kellett LELNEM. Másnap délelőtt ugyan itthon maradtam vele 11-ig, majd Erika már tudott vele maradni, amíg a munkában végeztem. Az elkövetkező két napot pedig Palkónál töltötte, ráadásul az első napot szigorúan ágyban, szobában, ugyanis ismét belázasodott. Hála azért jól elvoltak. Másnap jómagam feloldottam a szigorú ágybanlétet, és lemehettek hintázni kicsit, ill. a délutáni jó időben végre találkozhatott a gyerekekkel is.
A dokinéni utasítását betartva se iskolába, se táncra, se usziba nem mehetett Csanádka. A köhögése aggasztott, no és mindaz, ami kijött egy-egy orrfújás alkalmával. Nagy javulást jómagam nem tapasztaltam nála sajnos, és mivel ezen a hétvégén volt az európai parlamenti választás, és ismét ott kell lennem egész nap, hát igekeztem legalább pénteken és szombaton azt tervezni, hogy minél többet együtt legyünk.
A péntek jól is alakult. végre babúsgathattam eleget, miközben azt figelgettem, hogy ez a köhögés bizony nem szűnik, nem javul, sőt...! No de legalább már lázmentes két nap volt mögöttünk, és ezt is örömmel tapasztaltam. Éjszakánként nem köhögött, nyugodtan tudott aludni, viszont reggelente.... annál inkább kínozta az éjjeli lerakódások kitisztulása.
Szombat hajnalban viszont elkapta egy igen erős köhögés-"roham" . Igen rossz volt hallani...
Hála vissza tudott aludni, és majd csak hét óra körül ébredt fel valójában. Ekkor viszont kellően elkeseredve, ami szokatlan tőle. Bementem hozzá, levettem az ágyáról és együtt befekeüdtünk az én helyemre. A beszűrődő fénynél, mikor már a szemem jól hozzá szokott a sötéthez, akkor tűnt fel, hogy valami nem kóser a szeménél. Lámpa, majd vizsgálgatás, és laikus szemmel is megállapítottam, hogy tutti-kötőhártyagyulladása van a drágámnak. Persze ilyen korán még nem akartam elindulni sehová, és Gabi-doktornénit sem gondoltam vasárnap otthon korán költeni.
Kivártam a 9 órát, majd mikor telefonáltam, és elmondtam a tüneteket, mondta, hogy már indulhatok is vele, hiszen a gyerekosztályon épp ő az ügyeletes, meg tudja vizsgálni Csanádkát.
Nagy megkönnyebbülés, és pár perc utánindultunk is. Diagnózisom szakember által megerősítve: valóban kötőhártyagyulladása van, és kapott is szemcseppet, és a hathatósan nem múló köhögése miatt még egy befújót is. Szemcsepp kiváltva, és napi 5x-i csöpögtetés... hangzott az utasítás, és további három napot nem mehet Csanádka iskolába, és az elkövetkező egy hétben nem tornázhat, nem úszhat, nem járhat táncra. Vettünk az adást, viszont... jött a következő feladat...! Ki fog tudni Csanádkával otthon maradni hétfő kivételével, azaz kedden és szerdán. A választás utáni napon ugyanis én hála meg tudom oldani, viszont jön további két nap, és már bátyót nem akartam "terhelni", így is nagyon köszönöm, hogy az örökös beugró-szerepet ilyen lelkesedéssel fogadja, végzi.
Hazaérve telefon apának, hogy milyen programja van? tudna-e jönni, ugyanis kedde a testületi ülés előtti bizottsági ülések, majd szerdán már a testületi ülés lesz, ahová mennem kellene.
Hála nem sokkal a beszélgetés után apa is szabaddá tudta magát tenni, és vasárnap délelőtt elindult, így késő estére már meg is érkezett, így Palkóhoz Csanádkáért másnap már ő tudott menni.
Hála a szemcsepptől nem csak a szeme, hanem a járatok okán a nózija is tisztult rendesen, mehetett iskolába is már csütörtökön.
Itthon apával jól teltek a napok, sőt nagyon is jól... :) és mivel dokinéni felírta, hogy lehet sokat levegőn, bizony ezt ketten ki is használták, már amikor nem esett. Bicikliztek, kirándultak, és szereltek is itthon néhány dolgot itthon, ill. Szilvásváradon is jártak külön fiús programot szervezve.
A gyógyulás hála elkövetkezett, ha a teljes köhögésmentes állapotot azért nem is értük el. A puffantó még kell, hogy a hörgők legkisebb részéhez is elérhessen mindaz, amire ott szükség van a tisztuláshoz.
Mehetett iskolába, ahogy gondoltam, egy hét iskolai gyakorlás kihagyás után épp aznap írtak két matek felméről, amikor visszacsöppent a tanulásba. Remélem elég volt az itthoni tanulás, és az év utolsó felmérője is jól sikerült neki. Eredményt még nem kapott.
Igazán nem lehet "panaszom", hiszen szeptember óta ez volt az első olyan összeszedett betegsége, ami miatt nem tudott iskolába menni. Viszont az ezalatt történtek bizonyos részét sajnálom, bizonyos része miatt pedig mondhatni kellően bánatos, mondhati szomorú, avagy mérges is vagyok!!! No de ezt majd ott, ahol ennek helye van, fogom megemlíteni.
Végre idejutottam, hogy az elmúltakról kezdjek néhány sorban, igaz utólag írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése