Andrea

Gimnazista osztálytársam, legjobb barátnőm hosszú évek óta él Canadában.

Többször is szoktunk évközben telefonon beszélgetni, tehát ha messze is vagyunk egymástól, mégis tudunk egmásról.  Legutóbb 6 éve volt itthon, akkor még a féjével és két lánykájukkal.  Három éve férje meghalt, így anyukája volt nála többször látogatóban, ill. mindig minket hív, hogy látogassuk meg, örömmel lát(na) bennünket.

Az idén anyukája születésnapja okán is már januárban jelezte, hogy júliusban érkeznek mindhárman.

Vártam már a találkozót, és tudtam, hogy Svájcból hazaérve mielőbb látjuk egymást.

Hála boldog találkozás, klassz beszélgetés halmok követték egymást, amiről csak egyszer készült emlékbe fotó.

Csanádkának sem volt ismeretlen Andrea, hiszen telefonon (mindig Andrea hív bennünket 2-3 hónaponként) azért szoktak beszélgetni, tudja ki Ő, és azt is, hogy hol él.  Csanádka már az elmúlt évben szeretett is volna menni hozzá... :)  hiszen ők ezt több telefonbeszélgetésben le is egyeztették :)

Most aztán Andrea velem is megígértette, hogy jövőr, avagy legkésőbb két év múlva megyünk hozzájuk, és minimum három hétre.  (Hogy ezt hogyan lehetne összehozni, arról fogalmam sincs - elsőként a szabadság miatt, no és persze az anyagiak sem mellékesek, hiszen a repjegy kettőnknek is nagyon sok - jelenlegi árakon 600 ezer forint körül lenne.  Andrea elmondása szerint, ha fél évvel az indulás előtt már tudom, hogy megyünk, és akkor lefoglalom a jegyet, akkor talán egy százassal kevesebb.  :( 

Hát?!?!  nem tudom!  Ám azzal biztatott, legrosszabb esetben is van két évem..., és csak a repjegyet kell ugye fizetni!!!!  :)  :)  no meg költőpénz kell egy kevéske :) :)  :)

 

Egy közös-vacsorázós-beszélgetős estén készültek a fotók :) :) :)

  

Angol tábor - 2014 - július - majdnem két hét :)

Svájból, ill. a másnapi Pesti elfoglaltságot követő hazaérkezésünk után jómagam már szerdán dolgozni is mentem, ill. Csanádka bekapcsolódhatott az angol tábori elfoglaltságokba.

Klassz volt, sokat tanult, sok előadható programokat tanultak, amivel megörvendeztettek bennünket a zárófoglalkozáson.

 

 

 

Az első heti tábor utáni héten már szabadságon lettem volna Csanádkával, így nem terveztem a következő heti angolt a nagyokkal.

Ennek ellenére a munkahelyi elfogaltságaim teljes káoszos-besűrűsödése miatt nem tudtam megoldani, hogy az előre beütemezett szabadságomat ténylegesen kivegyem.  Ennek okán a következő héten is ment Csanádka angol táborba a nagyobb gyerekekkel.

Helyszínként 80 %-ban a kb. 500-600 méterre lévő lovastanya szolgált.

A gyerekek nagyon élvezték a programokat, a lovaglást, az íjászkodást, az állatokkal való közös feladatokat,  erdőben történő mászkálást, virággyűjtést, kézműveskedést, amik az angol foglalkozásokat egészítették ki szervesen (és amikről fotók nincsenek, csupán egy-kettő, amit Andi és Adam készítettek).

Összességében ez a program is jól sikerült, érdemes volt azon jelen lennie!

Miért is?

Például: mert tegnap, amikor hangosabban szóltam Neki, akkor azt válaszolta nekem...

be silent mammy, be silent.... :)

Nagyon kuncorásztam magamban, amit azért felé nem mutattam..., és a megjegyzése ugyan nem volt helyénvaló, mégis örültem e megnyilvánulásnak.

Bicikli - Kutyuska

Az iskola évvégi eredménye jutalmául két dolog körvonalazódott apucival számunkra... :) 

1.  Bicikli / kerékpár / bringa /   ---   csakis váltós :)   

2. Kutyuska

A biciklit apuci meg is hozta, és mivel éjjel érkezett, hát behozta a nappaliba, aminek ébredés után... a szoba közepén meglátva nagyon megörült.
Azóta is nagyon sokat biciklizik délutánonként, ill. hétvégenként.

A kutyuska-projekt dugába dőlni látszott:
2013-ban nem született meg a kiskutyuska, akit nagyon vártunk. Gazdi biztatott bennünket, hogy na majd ezen a nyáron...
2014-ben viszont ugyan egy kutyuska született, de a jobb első kicsike lába nem fejlődött ki teljesen, ill. egy későbbi vizsgálat által kiderült, hogy a rövid köldökzsinór miatt... még a veséje is leszakadt a kicsi kutyulinak.

Tehát.... a "programozott" várva várt kutyuska nem tudott megérkezni hozzánk...., de ...... erre majd egy későbbi bejegyzésben még visszatérek...., amelynek végül boldog lesz a vége... terveztem..., aztán az örömről nem tudtam addig várni, míg az elmaradt bejegyzésekre sor kerülhetett, így már nem is sokkal a kutyuska hozzánk történő megérkezése után megörökítettem a tényt, hogy immáron van/lett nekünk (is) kicsike kutyikánk.  :)  :)

Kertünk :)

Közös projektünk a kert.

Én imádom (még akkor is, ha sok fáradtsággal jár) a kertem szépségeit, a vele járó teendőket, és érzésem szerint ebben Csanádka is követ, tehát szeret segíteni, ill. sok dolgot ismer a teendők sorából.  Az iskolához kapcsolódóan még kis kertecskéje is lett, amelyről az ültetés akkori fázisait illetően néhány képpel írtam is pár sort korábban.

Aztán a borsó nőtt szépen, sorban...., majd

annak szüretelése kb. 4 hete megörtént, nagyon finom leveske készült belőle :)
olykor 1-1 kis retek is kihúzásra került, de azokat igazából ekkor még nem szedtük ki. :)

  

 

A héten kíváncsi volt már, hogy  mekkorára is nőttek a répái, ill. a céklái.
Íme:

Mosolygott, és nagyon büszke volt a TERMÉSÉRE :)

 



 

 

És immáron több, mint két héttel Picurkánk megérkezése után, ill. az életbe léptetett "óvintézkedések" okán, hála kertünk még szép, és remélem továbbra is az maradhat, hiszen ez a rész a kutyuska elől többszörösen elzárt terület.

Igyekszünk ezt megtartani később is, hiszen az udvari részre ültett virágok már nagy-nagy kárát látták tevékenységének, de amit lehetett, azt mentettem.... :)

 

Aktuálisan vannak is fotók, hiszen a hétvégén Csanádka örömködött, és kérte, hogy a hintázásról, ill. az "erőnléti edzése" kezdeti próbálkozásairól adjak aktuálisan hírt képes beszámoló révén apukájának. Emiatt jónéhány fényképet készítettem, ami most a kerti bejegyzéshez igazán jól jönnek :)

 

Itt még növekedőben a bársonyvirágaim. Előtte még jegecskék virágoznak, ám egy idő után azokat ki kellett szednem, mert annyira ránőtt a fölötte lévő virág-özönöm.

 

  

  

  

  

 

Miközben én kertészkedem, olykor Csanád a kötelező teendő közül is "letud" keveset, tehát olvassa a kötelező olvasmányt, de erről már később...

Tehát itt már nincsenek a bársonyvirágok előtt a jegecskék, hiszen nem is lehetne azokat látni. Ismét hatalmas lett az általam ültetett, és nevelgetett szépség. Az utóbbi egy hét alatt ismét sokat nőtt, hiszen eső-nap-eső-nap váltogatták egymást, ám arról még nincs aktuális fotóm.

 

 

Az azért biztos, hogy a kertem legszebb virágszála a legutolsó fotón látható, és szerintem ebben senki sem "vitatkozna" velem.  Gyönyörűségem, és az ő örökös mosolya :)

 

 

Tehát a kertem még mindig kutyamentes övezet, így a belefektetett energiánk eddig még látható, ill. annak még lehet, tudok, tudunk örülni.