Iskola :(

Köszönet az új iskolarendszernek, azaz "KÖSZÖNET" mármint, hogy az egész napos oktatás biztosiitása miatt... az értekezleteket az iskolák nem tudják délután megtartani, hiszen iskolai feladatok vannak.... :(  tehát inkább NINCS ISKOLA!!!  A szülő tehát vegyen ki szabadságot, mármint persze csakis az, aki nem tudja megoldani a felügyeletet.  Nem értem..., januárban ezek alapján már két nap szabadság fog elmenni olyan miatt..., amit nem tartok helyesnek. Január 17.-péntek, és 27.-hétfő.  

Legalább tartottak volna ügyeletet olyan szülők gyermekének, akik nem tudják megoldani, hiszen dolgoznak, és nincs semmilyen más megoldásuk...  :(  :(  Mennyi ilyen lesz még.... 

.... hiszen nálunk nincs nagyszülő, nincs más..., akinek szintén ne szabadságot kellene kivennie.  Pali bátyja pedig épp kórházban van, és lesz is mindkét napon.  

 Itthon persze jó, nagyon jó Csanádkával, hiszen van programunk, teendők is vannak, félreértés ne essen!!! nem ez ellen van e bejegyzésem, hanem az ellen, hogy rákényszeriitve érzem magam arra, hogy a szabadságomat ne akkor, és ne úgy vegyem ki, ahogy szeretném...! 

Hétvégi serte-perte

Maradt a napok óta tartó, mondhatni meleg idő. Legalábbis decemberben ilyenkor azért nem ez az időjárás a jellemző.  Ma a kertben néztem, néztünk szét, és nyiilik a hóvirágom, rengeteg tulipán, jácint, lillikém indult meg. Van amelyiknek majd 10 cm-es hajtása van már.  Az aranyeső rügyezik.  Hogyis van ez?  Hanyadika is van?  és milyen hónap?  Tulajdonképpen attól félek, ha most... jön majd a normális idő, akkor lefagy minden...

A hétvége a szokásos teendő-halmokkal telt el:  végre rendbe tettük a napok óta tervezgetett fontos-fiókok tartalmát nálam is és Csanádkánál is.  Rend, és rendszer van.  Mosás, takariitás, tanulás, iirás, számolás, olvasás, főzés, vasalás..., szóval a szokásos.

Csupán egy rövidke időre futottunk el...

A napsütés azért jólesett, bár ez a mai napi nagy szél azért nem hiányzott.

Jól vagyunk tehát!!!  :)  :)

Érdeklődés :) :)

Kedves LÁTOGATÓ! 

Elsőként is szeretném megjegyezni, hogy örülök, SŐT!!! nagyon is örülök!!!  :)  :)  :)

Örülök annak, hogy néhányan, avagy többen, de mondhatni visszajáró látogatóként be-be kukkantotok Csanádka blogjába.

Különböző országokból, és magyarországi településekről. (Van akit ismerek ám.... :) )

Ha nem túl nagy kérés érdeklődhetem utánatok? Sziivesen fogadnám a jelzést, hogy honnan, esetleg mióta, mi tart itt nálunk, avagy ismerős / ismeretlenként nézel be hozzánk.  Mindezt megteheted a bejegyzés alján lévő sávban olvasható Megjegyzésre rákattintva.

Természetesen nem elriasztani szeretnék bárkit is, és tiszteletben tartom, ha nem kiiván jelezni felém, de gondoltam egy bejegyzést megér...

 

Akár iigy /  akár úgy dönt a kedves idelátogató, eztán is örömmel osztom meg Csanádka életeseményeinek boldog pillanatait, és eztán is sziivesen "látok" NÁLUNK bárkit is.

Üdvözlettel:  Csanád anyukája - manóanyuci

  :)  :)  Nehogy "elhúzz" tőlem e bejegyzés okán!  :) :)

Évkezdet - Gyorsjelentés :)

Elkezdődött az iskola, és Csanádka szája is javulóban. 

Hála senki sem tett olyat az iskolában, amitől babóckám tartott, iigy a napja kellően jó volt, és elég sokat tanultak is. Egy probléma mutatkozott "csak", hogy alig evett, mert harapni alig biirt, ezért a hazaérkezésünk után:   elfogyasztott --- 3 vajas-párizsis-kolbászos kenyeret egy almával, közben három pohár teát, és a végén még egy mákos linzer kockát is....  :(  már féltem a végén adni neki hamit....  Tutti, az elfogyasztott mennyiséget látva, hogy szinte egész nap nem evett semmit.... :(  Mindezek végén még kért..., hogy ....., de már nem adtam, azaz nem mertem adni többet akkor, ott...!!!!)  Megbeszéltük, ha még éhes lesz 1 óra múlva is, akkor esetleg...! Ám ahogy gondoltam..., erre már nem került sor, hiszen majd a háromszorosa volt a most elfogyasztott mennyiség a szokásos délutáni hamijának. 

Mi délután még látogatást tettünk Erikánál, bepótolva a december 23-ai elmaradt elmenetelünket.  Jól alakult tehát a napunk...., bár magamról nem ezt mondhatnám.  Nem szeretem az ilyen hosszú szüneteket, mert mondhatni meg lehet "őrülni" a felgyülemlett teendők okán.  Minden, mindenkinek azonnal kell, és minden sürgős, és...., és....,  csak egy darabból állok. Az elmúlt év végi probléma halmazom okán... csak azt mondhatom magamnak, take it easy baby take it easy :)  :)  nem hagyhatom, hogy befelé csapódjon le bennem minden, mert... annak lassan nagyobb bajai fognak mutatkozni, mint amik eddig... :) pedig azok sem voltak piskóták!!!!  

..... és továbbra is + 10 fok van kint, és már azért kicsit hiányzik a hó :)

  

A "téli" szünet utolsó napja - és ünnep ...

A mai nap délelőttje teendőkkel telt, majd mivel mondhatni szikrázóan sütött a nap, és majdnem +10 fok volt, gondoltam az udvaron lévő teendőket veszem előre, majd aztán jöhetnek a benti dolgok.  Csanádka is hol biciklizett, hol rollerezett az udvaron, ill. mindenféle garázsban talált csoda-szerszámokkal játszott. 

Jómagam a munkám legutolsó fázisánál, az udvar végig söprésének legvégén tartottam, amikor a kapu előtt lévő eldobott szemetet szedtem össze, Csanádka pedig gondolta megy egy kört a szokásos helyén-útvonalán.

Addig nem is volt semmi gond, amiig Ida néniékig elment.  Ahogy kell, meg is állt, hiszen jött egy autó.  Figyeltem.  Ügyes volt. Álltam és néztem, ahogyan visszaindul, miközben Jolika néniék lányáék megérkeztek ebédelni, és megálltak a kapujuknál.  Kiszálltak.   Láttam mindeközben, hogy Csanádka szépen halad visszafelé..., majd már a most érkezett autónál járt, mikor megfordultam, és indultam a kapunkhoz, azaz befelé, hiszen két pillanat és babócka is odaér.  Visszanéztem, de babóc nem jött az autótól felém. Kinéztem hát, hogy merre van. A kezemben lévő dolgokat félrelökve rohantam felé.  Elesett, épp kelt fel, és láthatóan  megütötte magát, mert nem kicsikét siirt, amikor jött felém. ....

Folyt a vér mindenhonnan....

Ha nehezen is, de sikerült a szája elé adni a zsebemben lévő zsepiből, és még a kezemen lévő kesztyűt is... :(

Ha nehezen is, de sikerült beterelnem.....

Ha nehezen is, de sikerült összeszednem mindent mindenhonnan.....

Ha nehezen is, de sikerült a fürdőben mindent jól fertőtleniiteni.....

Ha nehezen is, de kibiirta babóc a csiipést...., amit érzett.....

Ha nehezen is, de sikerült önmagamnak is megnyugodnom.....

Nagyon sajnáltam, amiért ilyen nagyon megütötte magát.  Elmondása szerint épp Brigit nézte..., és sajnos nem az útra figyelt. Azt, hogy mitől esett el... nem tudta megmondani....

Az esés után majd egy órával ilyen volt az esés eredményeként megütött szája és álla.  A kép nem adja vissza igazán a látványt, mivel az sokkal csőnyább :(  :(  :(  A bal térdét is megütötte..., gatyó ugyan nem szakadt ki, de alatta szintén kellően nagy prezúr jött létre sajnos.

Nagyon sajnálom..., hogy ez lett ennek a napnak, és a téli szünet utolsó napjának a vége.

Enni már aztán két óra múlva, ha nehezen is, de tudott...!  Leginkább viszont a holnapi iskolai naptól tart, és attól, hogy a gyerekek ki fogják csúfolni :(  

Felkésziitettem...., tehát ettől már nem tartva, megnyugodva tudott elaludni...., a mai napon az én Árpád nevenapját is ünneplő fiacskám.  

BOLDOG NÉVNAPOT 

CSANÁD ÁRPÁD 

DRÁGA KISFIAM.

Közös program

Ahogy azt megbeszéltük már előre, az első bátyusnál töltött éjszaka után, ahogy megébredtek és mehetek érted..., hát indulás Egerbe. Tehát pénteken, január 3-án Egerben jártunk.

Iigy is tettünk.  Nyugodt menetel, boldog megérkezés, nézelődés, játék, sétálgatás, majd a beiigért mozi, és a kellően neheziitett hazaérkezés, amit bár megoldottam, de lehetett volna könnyebb is.

Sétáltunk, és örömmel állapiitotta meg elsőként Csanádka, hogy a Dobó téren a nagy templom felujjiitása befejeződött.  Valóban nagyon szép lett. 

Aztán  cukrászdában voltunk, ahol még állt a szép, és igazi fenyő, eltöltve a helyet finom illattal... :)
Szép diiszei egyszerűek voltak, megkapóak,
a kandallóban ropogott a tűz...,
szóval boldogan telt a több, mint fél óra, amit ott töltöttünk. :)

Sütizés előtti utolsó pillanat: babóckám épp a Segafredo capuccinomat kavargatja, majd cukrot szórt bele, aztán pedig a kedvenc sütijeink fogytak el gyorsan.
A kandallónál üldögélők épp indulóban, iigy ezután mi is oda tudtunk menni úgy,
hogy nem zavartunk másokat. :)

Aztán bekukkantottam néhány boltba, gondoltam, talán a leárazások miatt találok olyat, amire szükségünk is lehet.  Azok között nem, de azért volt amit sikerült beszereznem :) babóckának.  Jómagam csizma hadakkal lehettem volna gazdagabb, ugyanis nagy nagy csizma-leárazások voltak.  Ellen tudtam állni :)  egyébként csoda  szépek voltak nagyon elfogadható áron iigy leárazva.

Babóckának láttam szép cipőt is :)  inkább .... azt... :), mint nekem x-edik csizmi :)
 

Legvégül pedig a moziban megnéztük a Jégvarázs c.  mesefilmet.  Nagyon szépségesen rajzolt mesefilm volt, és tele a mozi nézőkkel.  Hiába na!  téli szünet van... :)  Sok jó zene, kedves ötletek, gyerekeknek is érthető poénok!, szóval jót szórakoztunk. Érdemes volt megnéznünk. 

A filmnek fél hétkor lett vége, majd az én szememmel (amiről mindeddig nem iirtam....) kellett haza vezetnem, ami a sötét miatt nem is olyan egyszerű, ám mindezt neheziitette még, hogy esett az eső, és ami a legfurcsább..., mert ilyet nagyon ritkán tapasztalok, hogy közben sok sok helyen igen sűrű, mondhatni tej-köd volt.  Sötét, eső, köd, és a minimum 40 %-al csökkent látásommal vezetni haza... nem volt egyszerű.  Ilyen idő alatt még soha nem tettem meg ezt a jól ismert távot.  De hiába!  a biztonság volt az első, és iigy haza is értünk épségben.

Még két nap, és kezdődik az iskola.  van még megiirandó házi feladat, és nekem is van teendőm még otthon, iigy az elkövetkező két napot tevékenyen ugyan, de már otthon/itthon  fogjuk tölteni.

Izgalmas évkezdet

Csanádkával a hét hátralévő napjait tervezgetjük.Beszélgetünk, hogy milyen kötelező feladatok, és még tervezhető lehetőségek állnak előttünk az elkövetkező néhány napban. Számomra van egy sok-mászkálós nem gyermek-program elintézendő jövős-menős-ügyintézős nap Miskolcon és meg is beszéltük már még az elmúlt évben :)  :)  bátyussal, hogy ezen a napon babócka nála lesz.

Mindent össze is késziitettünk: játékok, hamika tervek, könyvek, amikor Csanádka előállt egy ötlettel.

* Anyuci! mi lenne, ha bátyusnál aludnék holnap. Kipróbálnám, hogy milyen nála?

.... :)  :)  :)  :)  :)  természetesen semmi akadálya, ha bátyusnak is megfelel, de ezt persze egyeztetni szükséges vele, válaszoltam... belül mosolyogva, hiszen már nem egyszer próbáltam terelgetni a szót ebbe az irányba, hogy... próbáljuk ki az alvást nála is, de ettől babócka mostanáig azért mindig elzárkózott, én pedig nem erőltettem.  Mostanra tehát megérett benne a gondolat, és önmaga kérte.  :)  :)  Micsoda öröm volt nekem ezt hallani tegnap.  Tulajdonképpen ha valami gond lenne..., akkor még mindig itthon vagyok, és mentem ha kell, de szerintem nem lesz rá szükség.

Napközben, amiig tettem a dolgom Miskolcon néhányszor telefonáltam bátyusnak, hogy milyen napjuk van?

Örömmel hallottam, hogy igen aktiiv napjuk volt: a szomszéd kisfiúval Danival játszottak,  majd Éva néni is jött kézműveskedni, majd ebéd után Emma is érkezett a nagymamájához és nagy társas partit terveztek, és egészen 5-ig ott voltak.  Palkó nem sokkal öt után hozta haza, hogy hamizzanak. Ekkor beszéltem én is utoljára Csanádkával, aki hangja kellően csilingelő volt: elmesélte a napját, hogy mennyi mindent tettek-vetek, merre jártak, játszottak, stb.  Jó volt hallani, és boldog voltam, hogy nem kellett magammal vinnem a rohanásba, ügyintézésbe.  azzal búcsúztunk el, hogy épp tervezi, hogy micsoda párna-birkózó-csata lesz az ágyban.  

:)  :)  :)  :)

Aztán már nem telefonáltam, nem zavartam többet őket, és este kilenc után örömmel nyugtáztam, hogy nem érkezett telefon a mentesiitő járat indiitását kérve :) :)  :)

Remélem örömmel hallgathatom ma a tegnap történéseit, és elmondhatom, hogy sikeres volt a próba szundi bátyusnál. 

Igazán izgalmas évkezdet.  Nem kötelező, kényszer helyzet, hanem egy önálló döntés eredményeként Csanádka kezdeményezte, én pedig örömmel fogadtam, ráadásul bátyus is fogadókész volt, nem volt más programja..., iigy megtörtént a második számú távol-alvós programja babócnak.

:)  :)  :)  :) 
természetesen a kicsi kezében tartott
Apuci-macit vitte magával... :)

És...

..., hogy milyen is volt a 2013-as évünk?  

Volt benne minden!  

Sok-sok öröm,

sok küzdelem, melynek vége örömmel zárult,

mi tagadás, sok-sok fájdalom is,

sok boldog örömteli esemény,

sok küzdelem,

sok-sok sikerélmény,

néha apró bosszúságok,

sok kellemes meglepetés,

ÉS MINDEZEK KÖZBEN

MINDIG MINDENHOL OTT VOLT

CSANÁDKA

ÉS AZ Ő MOSOLYA :)

BÚÉK - 2014.

Császár-Nagy Csanád Árpád üzenete :)

Az év utolsó napja :)

VIDÁMKODJUNK TEHÁT!!!  :)

Csanádka szólt:  Kezdődjön hát a mini-party :) 

VIGYÁZZZZZZATOK,
mert ha nem lesztek jók 2014-ben..., jövök/megyek,
és elviszlek benneteket :) :)

 A többi huncutságról aztán nem készültek fotók, mert annyira bele-feledkeztünk a viháncolásba :)

Alig lehetett babóckát "lelőni".

csak táncolt... és mondogatta  becauce I'm happy ... :)

HAPPY

((( we would like to be happy - 2014 )))

..., mert olyan jóóóóó

Néha kell egy kis laziitás :)

Az ünnepek nagy részénél nem főztem itthon nagy ünnepi menüket, ugyanis nagyrészt betegeskedtem, aztán pedig hol itt, hol ott kötöttünk ki - vendégség, útközben hazafelé stb. :)

Elhatároztam, hogy az idén ünnepek táján nem zizzentem meg magam feleslegesen, hanem ... élvezzük a szabad napokat és jövünk, megyünk (ha tudunk :) ). Néhány helyről képes emlék is született, bár nem mindenhol jutott eszembe :)

ACAPELLA :)

Édenkert Fogadó :)

 

Hotel Kohász :)