A mai nap délelőttje teendőkkel telt, majd mivel mondhatni szikrázóan sütött a nap, és majdnem +10 fok volt, gondoltam az udvaron lévő teendőket veszem előre, majd aztán jöhetnek a benti dolgok. Csanádka is hol biciklizett, hol rollerezett az udvaron, ill. mindenféle garázsban talált csoda-szerszámokkal játszott.
Jómagam a munkám legutolsó fázisánál, az udvar végig söprésének legvégén tartottam, amikor a kapu előtt lévő eldobott szemetet szedtem össze, Csanádka pedig gondolta megy egy kört a szokásos helyén-útvonalán.
Addig nem is volt semmi gond, amiig Ida néniékig elment. Ahogy kell, meg is állt, hiszen jött egy autó. Figyeltem. Ügyes volt. Álltam és néztem, ahogyan visszaindul, miközben Jolika néniék lányáék megérkeztek ebédelni, és megálltak a kapujuknál. Kiszálltak. Láttam mindeközben, hogy Csanádka szépen halad visszafelé..., majd már a most érkezett autónál járt, mikor megfordultam, és indultam a kapunkhoz, azaz befelé, hiszen két pillanat és babócka is odaér. Visszanéztem, de babóc nem jött az autótól felém. Kinéztem hát, hogy merre van. A kezemben lévő dolgokat félrelökve rohantam felé. Elesett, épp kelt fel, és láthatóan megütötte magát, mert nem kicsikét siirt, amikor jött felém. ....
Folyt a vér mindenhonnan....
Ha nehezen is, de sikerült a szája elé adni a zsebemben lévő zsepiből, és még a kezemen lévő kesztyűt is... :(
Ha nehezen is, de sikerült beterelnem.....
Ha nehezen is, de sikerült összeszednem mindent mindenhonnan.....
Ha nehezen is, de sikerült a fürdőben mindent jól fertőtleniiteni.....
Ha nehezen is, de kibiirta babóc a csiipést...., amit érzett.....
Ha nehezen is, de sikerült önmagamnak is megnyugodnom.....
Nagyon sajnáltam, amiért ilyen nagyon megütötte magát. Elmondása szerint épp Brigit nézte..., és sajnos nem az útra figyelt. Azt, hogy mitől esett el... nem tudta megmondani....
Az esés után majd egy órával ilyen volt az esés eredményeként megütött szája és álla. A kép nem adja vissza igazán a látványt, mivel az sokkal csőnyább :( :( :( A bal térdét is megütötte..., gatyó ugyan nem szakadt ki, de alatta szintén kellően nagy prezúr jött létre sajnos.
Nagyon sajnálom..., hogy ez lett ennek a napnak, és a téli szünet utolsó napjának a vége.
Enni már aztán két óra múlva, ha nehezen is, de tudott...! Leginkább viszont a holnapi iskolai naptól tart, és attól, hogy a gyerekek ki fogják csúfolni :(
Felkésziitettem...., tehát ettől már nem tartva, megnyugodva tudott elaludni...., a mai napon az én Árpád nevenapját is ünneplő fiacskám.
BOLDOG NÉVNAPOT
CSANÁD ÁRPÁD
DRÁGA KISFIAM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése