Mise

Megemlékező mise volt tegnap a városi nagy református templomban két elhunytunk emlékére.

Január 14-én Ari, február 13-án pedig anyukám halálának évfrodulója volt/lesz.  

Meghatóak voltak Enikő szavai...  Nagyon sok emlék kavargott végig bennem, és még mindig nagyon nehéz elhinni, hogy a valóságban már három éve nincs, nem lehetnek közöttünk........

Anyukámmal erős kötelék volt közöttünk, sok emlékkel kötődtünk egymáshoz..., a mindennapjaink része volt a szeretett Mamika, aki nagyon nagyon hiányzik.  Őszintén mondom, és tiszta sziivvel, hogy nem múlik el nap, hogy ne emlékeznénk rá, ne beszélnénk róla szeretettel.  Ez a szeretet tartja még most is teljesen köztünk anyukámat, a te mamikákad.

SZERETJÜK ÉS FOGJUK IS MINDIG!!!

Amiig én a misén voltam, addig Te kisfiam Matyival, Nórikával, és néhány nagyobb gyerekkel az imaházban voltál Éva nénivel és kellemesen töltöttétek, sőt hasznosan az időt.  Örültél, hogy mehettél, és örömmel jöttél el, mesélve a hallottakat.

A mise után Palkóhoz mentünk, aki egyben a névnapját is ünnepelte, és kicsit együtt töltöttük az időt, és közben emlékeztünk, beszélgettünk, hiszen gyerekei, menye és unokája is voltak a misén, és jöttek is hozzá velünk együtt.

Jó volt együtt..., és jó volt a közös emlékezés...

Istenem... mennyire hiányzik a mosolya, a vidámsága, a kedvessége, a jósága... !!!!

... ... ... és mennyire, de mennyire szeretett Téged Csanádkám!!!!