A hétvégén hosszas elmélkedést, beszélgetést követően abban maradtunk, hogy nagyon egyszerű, és ráadásul hatékony módja lesz mostanában a büntetéseknek, azaz a büntiknek. Ha "valamilyen oknál fogva" és ezt sohasem fogom vizsgálni..., azaz, ha elmarad az elvégzendő feladat (pl. kézmosás..., avagy kért rendrakás, stb., stb...), vagy egy-egy nem kiivánt szó hagyná el a szádat, hát bizony azonnal az asztalhoz lesz kötelező ülnöd, és iirni két, általam megtöltött tartalmú sort az iirásfüzetedbe.
Megegyeztünk, kezet is ráztunk..., és alig telt el öt perc, amikor....
... pakolásztam, és leejtettem valamit, ami hála nem tört el, ám nagyon bosszantott..., és a következőt mondtam: a fenébe, hogy eshetett le ez a sz@rság.
Erre az én okos nagyfiam....
* Anyuci! ott a füzetem! nyugodtan iirhatsz bele két sort, én majd mondom, hogy mit iirjál!!!
És hogy mennyire igaza volt!!! és hogy én milyen ügyesen megiirtam azokat a szuper Csanádka által kitalált szavakat :) A legjobban annak örültem, hogy figyelt..., és lecsapott babócka, mint a villám. Ettől már csak annak örültem jobban, amikor a sorban Ő következett, mert..., ...., ...., akkor a legtermészetesebb módon ült le, hogy a büntijét megiirhassa..., miközben mosolygott. :) :) mondván, hiszen anyuci is megiirta :) :) :)
Hiszen a bünti, az bünti!!! Neki is és anyucinak is!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése