Immáron eltelt a második hét is.
Igazán nagyon szép két hét áll mögöttünk.
Szokjuk, tanuljuk a nyugodt padban ülést, a sokszor jelentkezést, de nem szóliit fel a taniitónéni, és kibirjuk a szünetig .... :) mert más úgysincs.
Szóval lankadatlan lendülettel, kedvvel, és lelkesedéssel... megyünk minden reggel az iskolába.
Hála igazán sok mindenről mesél Csanádka hazaérve.
Feladatokról, órai munkáról, mit tanultak eddig, mit csinálnak, milyen az udvaron, milyen az iskolába átmenni ebédelni, milyen az ebéd, kikkel találkozik a nagy udvaron, a másik épületben? Szóval igazán jó hallani, hogy árad babócból az élményhalom!!! :) :) :)
Eltelt tehát a második hét..., és immáron a mai délelőtti iirásgyakorlás után megkérdezte Csanádka, hogy meddig fognak tanulni még betűket, azaz meddig is fog tartani a suli?
nos válaszul elmeséltem, hogy még pár....., no meg ..........., tehát kicsi időt még el kell töltsön Csanádka a suliban.....
Jó, hogy ilyen sokat beszél. Tudod hallgatni a hosszú élménybeszámolókat. Az én kisfiam rövidre fogja mindig:)
VálaszTörlésIgen! Valóban nagy öröm, hogy magától mesél mindenről, és szívesen válaszol az általam feltett kérdésekre is. :)
VálaszTörlésÖrülök nagyon emiatt, bár a sokat beszél... jelenthet olykor gondot is, nem csak örömöt. :-) főleg, ha nem tudja magában tartani az elmondani szándékozót.
:) :)