A 4. fogacska

Egy héttel ezelőtt délután az iskolába mentem érted, amikor siirva jöttél ki a tanteremből.

* anyuci fáj a fogam, megütöttem, vérzik.

Megérkezésem előtt 1-2 perccel önmaga véletlenül megütötte a már kellően lógó fogacskáját, ami ugyan ki nem esett, viszont biztosan jól meglökhette, hiszen még akkor is vérzett kicsit, amikor kiért hozzám, és elmondása szerint nagyon fájt.  Igyekeztem megnyugtatni, többször orrot fújtunk, majd amikor már nem szipogott, és a fogacskáját nézve az már nem vérzett, indultunk el a gyógyszertárba valamiféle csodaszerben reménykedve.  Tettem ezt azért, ugyanis péntek délután volt ekkor, és jön a hétvége, ami azt jelezte Ildikó fogorvos néni nem fog tudni a helyzeten segiiteni, azaz kihúzni. Az itthoni iskolafogászati dokinénihez pedig semmi esetre sem szeretném vinni.

Gyógyszertárban csupán fél megoldásként kaptunk javaslatot, hogy mit vegyünk.

Sajnos az ajánlott "csodaszer"  mentolos iizesiitésű, amit Csanádka nem hogy nem szeret, hanem  egyenesen rosszul van tőle, iigy az első próba-fújás után még jobban elbizonytalanodtam, hogy mi is lesz itthon hétvégén ezzel a fogacskával.

Bár nem vérzett, tovább vizsgálgatva itthon a fájdalmasnak jelzett részeket láttam, hogy valóban nagyon be volt duzzadva a felső szájpadlása.  Nem akartam tovább bolygatni a helyzetet.  Abban maradtunk Csanádkával, hogy másnap reggel anyuci a tettek mezejére lép, és valamit intéz fogacska ügyben.

IIgy is tettem.  Másnap reggel a magunkhoz térés után fülpucolóra fújva a "csodaszert", azt kellően a fogacska tövébe  juttatva, és várva kicsit, kiisérletet tettem a fogacska kihúzására.

SIKERÜLT!!!

Kis mosoly-bonbonom ennyire örült, hogy anyucija,
-bár annyira azért nem akarta-,
mégis sikeresen teljesiitette feladatát :)

Néhány percig még vérzett, amit csillapiitottunk..., aztán hosszasan meg is vizsgáltuk a kivett fogacskát. :)

IIgy tehát túl vagyunk a 4. távozásán, ill. anyuci élete első fogacska eltávoliitásán.

Baba mosolygott, nevetett, hiszen az előző napi ütés okán a fogacska már kellően lógott, és ezzel a reakciójával akarta kifejezni, majd szóban többször is mondta, hogy:

* anyuci! te milyen ügyes vagy!!!!  anyuci, anyuci.... nem is fájt!!! 

és a nyakamat átölelve szoriitott......aztán pedig folytatta, miközben törölgettem a kicsi vérző iinyét.

* anyuci!  tudod mit gondoltam!!! veszünk olyan berendezést, ami Ildikó néninek van, és betömheted a fogamat is, amit legutóbb megbeszéltünk, hogy majd még megyünk hozzá nemsokára megcsináltatni. 

:) :)  :)  :)  mondtam azt azért már biztosan nem tudnám..., de köszönöm, hogy gondolt erre.  :)  :)  :)  :)
 
Egyébként jól látható, hogy a kiesett fogacskákkal mi is a helyzet:
--- 1.   --- már teljesen kinőtt lent
--- 2.   --- a fenti növőfélben lévő fogacska 1/3-a látható is.
--- 3.   --- lent, a kb. 2 hete kihúzott fogacskája is kb. 1/3-nyira van már kint
--- 4.   --- a frissen kihúzott fogacskája helye.

Amikor a nap folyamán többször is figyeltem, ahogy mosolyog, gondoltam arra, hogy éljen!!! A következő héten ABC-s, az az igazi első osztályos fényképezés várható!!!  És igazi fogatlanka fotózkodás lesz :) :)

Öröm :) Öröm :)

IIrtam már arról, hogy az iskolában az órai munka értékelésére a taniitó nénik egy füzetbe ragasztható képecskét adhatnak a gyerekeknek, amelyre rá van iirva,
hogy melyik napon, és miből kapta aznap a tanuló.

Nos ennek összesiitése történt meg az október hónapot lezárva,
és ennek eredményeként a "dicsőség" falra kerültek azok a gyerekek, akiknek a legtöbb képük van.

A táblácska legelső tanulójaként, pontosan 34 jó-képpel Csanádka szerepel legelől.

Anyucija nagyon büszke rá!  Nagyon!

És ahogy a képről is látható, Ő maga is nagyon büszke, azaz boldogan mutatja, hogy hol is szerepel a neve, amit azért a képet kinagyiitva pontosan el is lehet olvasni. :)  :)

 

Csak iigy tovább kisfiam. 
Valóban nagyon büszke vagyok Rád :)  :)  

Csak iigy tovább kicsi ügyes ugri-mókuskája anyucinak :)

2013. 11. 11. - 7 éves lett Csanádka

Boldogságos nap volt a hétfői nap, azaz 11. 11-e. 

Születésnap.

Mégpedig a 7 éves születésnapja Csanádkának.

Kérésének tettünk eleget, amikor osztálytársai közül néhányat meghiivhatott egy közös örömködésre.
A Filó cukrászda feletti marcipán-múzeumrész pizzázójában voltunk.
Erre az időre a fenti részt lezárták a gyerekeknek, még ha nem is voltunk olyan nagyon sokan.

Lufik felfújva, várom a gyerekeket.

Csanádka padtársa Anna (fekete hosszú hajú), illetve Bogika láthatóak a képen.

Aztán megjöttek a fiúk, Bálint, Máté, és Ádám is.

Pizzázás

Lufizás, játék, örömködés... :)

Csanádka kiivánságára CSOKI-torta Garfield-dal,
és a 7 szép szál gyertya :)

* Anyuci!  most kiivánok valamit, és elfújom a gyertyákat jó???!!!

És itthon ...

A jó Isten éltessen nagyon nagyon sokáig kicsi fiacskám, Csanádka. 
Legyenek még egymással nagyon sok szép napjaink, éveink,
örülhessünk még egymásnak nagyon sokáig. 
Eddigi közös életünk folytatódjon legalább ilyen boldogságban,
mint amennyit eddig örülhettünk egymásnak.

SZERETLEK NAGYON!  ÉS KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!  

anyuci

Babalátogatóban :)

Végre eljutottunk keresztlányom kislányát meglátogatni.
Nagyon édes kicsi csöppség :)
Látogatásunkra súlya már majd kétszerese lett a születési súlyának,
de még iigy is épp csak hogy akkora volt, mint Csanádka a megszületésekor.
Peller Nikolett 2013. aug. 30-án született, most tehát 2,5 hónapos, és már 4,35 kg.  

Mi már egy hónappal ezelőtt terveztük, hogy megyünk, de akkor volt Csanádkának a hányós, kórházas pénteki napja..., iigy nem mertünk indulni, menni, nehogy gond legyen és a kicsikéhez valami viirust vigyünk.

Tehát jöjjön a képes beszémoló, hiszen mondhatom magukért beszélnek :)

Négy generáció - leánykákból :)

Nagyapa is igyekezett közelben lenni :)

Csanádka nagyon büszke az unokatestvérére, és nagyon sokat szeretgette :)

Bizony!  bizony! 
BESZÉLGETTÜNK IS MI MÁR :)  :)

Kicsi szépség :)  a csini rucijában :)

Elindulásunk előtt 20 perccel átöltöztetés, és pelus csere volt,
majd anyucija kezében megpihent kicsikét.

A kedvenc képem lett... ez a fotó :)

A végén azért megjegyzem, hogy megérkezésünk után nemsokkal már a kezemben tarthattam a kicsikét, majd egészen 2,5 óra ottlétünk alatt végig nálam volt, ki nem adtam volna a kezemből... :)  és egy nyikkanás hangja nem volt.  Igaz sokat beszélgettünk, én majd végigbeszéltem neki a 2,5 órát, és folyamatos fényképezések is voltak, és még a vakuk sem zavarták.  Keresztlányom és anyukája is megjegyezte, hogy azt szinte boriitékolták volna, hogy nálam tutti jól fogja magát érezni Nikike.  :)  :)  :)  :)

Szorgalmas :)

Igen!!! Nagyon nagy öröm, hogy szorgalmas nagy fiacskánk van, aki teljes beleéléssel képes betűzni, iirni. Csupán egy kérése volt a képen láthatók bizonyiitják, hogy Sodor sziget lakói is jelen lehessenek a feladatai elvégzésénél.  Miért is ne...?!?!?!!!!  Egy egy sor iirás után még a vonatok sorrendjén olykor változtatott, kerestünk olyan szavakat, amik kapcsolhatóak a vonatokhoz, és máris könnyebben, vidámabban ment a feladat :)  Itt például sikerült elkapni azt a pillanatot, amikor a TÜZES szó Ü betűjét ejtette ki, és közben rám pillantott.  Nagyon szépen megy az olvasás, az iirás, bár az iskolában közel sem iir olyan szépen, mint itthon. Nem baj a gyakorlás előbb utóbb azt is meghozza, hogy az iskolában is szép legyen az órai iirása.  Én elégedett vagyok a jelenlegi tudásával, az akarata, szorgalma pedig nagyon erős!  Természetesen következetesen minden nap szorgalmizunk itthon, és mivel első naptól iigy csináljuk, iigy neki teljesen természetes, hogy a  nap része, amikor a vacsival végeztünk. Igaz sok időt jelent számomra is, de kire, ha ne rá lenne időm :)  :)

Tegnap szaladt elém a folyosón, nyújtotta a kezét, majd mikor elérte jó erősen megfogta, és mondta:
* anyuci!  csukd be a szemed! gyere velem mutatok valamit!!!
Bevezetett az osztálytermükbe, majd kérte, hogy
* nézz fel, és most már kinyithatod a szemed (((és közben most már mindkét kezével szorongatta azt a kezem, amit fogva bevezetett a terembe.))

Kinyitva a szemem a tábla előtt álltam, ahol a következőt láttam:
Jónás B     /
Csanád     / / / /
Máté        / /
Anna       /
Bogi        /

Ahogy megláttam, éreztem, hogy ez nagyon jót jelent, aztán kérdésemre megadta a pontos választ.
* képzeld anyuci! ma egész nap ennyien kaptak a jó munkájukért jó képet.  Látod én is közöttük vagyok, és látod???  én mennyit kaptam?!?!  és ahogy mondta, és amennyire boldog volt... az leiirhatatlan...
Mindezen örömöt még taniitó néni szavai is kiegésziitették, megdiicsérve, hogy nagyon nagyon figyelmes, és ügyes volt. A nap végén a gyerekek, mint a legtöbb képet gyűjtő gyereket még meg is tapsolták.  :)  :)  :)

Hát kell ennél több??? Nem, mondhatnánk...., de erre jött még, ahogy szokták mondani a hab a tortán :)
Mindezek után beültünk az autóba, és a következőt mondta fiacskám!!!!
* anyuci!  igazad van!  megéri gyakorolni otthon.  Olvasni is és iirni is, ahogy mi csináljuk, mert olyan nagyon boldog voltam ma is!!!  és ismét megfogta a kezem a két kezével, az arcához húzta és megszerette.....  anyucinak pedig még a szeme is könnybe lábadt, és sok sok puszival erősiitettem meg, hogy nagyon büszke vagyok rá, és nagyon örülök!!!!

TÜZES :)

haladunk ... :)

Kukucs :)

A mindenszentek utáni napon, azaz szombaton postára mentünk csekkeket feladni,
majd sétáltunk kicsit...,
majd jött-ment Csanádka,
és egyszer csak valahonnan azt hallom, hogy
kukucs!!!!

keress meg,
és késziits egy képet a szoborról és rólam!! 
:)  :)  :)

A munka frontján... :)  :)  :)
 

Emlékeztünk :)

Sokan, túlzottan is sokan vannak távol már tőlünk ...

Megható...,
de épp megörökiitettem, ahogy Csanádka a titkos "ajándékát" helyezi el Mamikájának.

Öten vannak már messze tőlünk. 

Abban a sorrendben iirom, ahogy eltávoztak közülünk:

Édesapám - 1988.

Nagyapám - 1988.

Nagymamám - 1991.

Ari (nagybátyám felesége) - 2011.

Édesanyám - 2011.

Mindannyian nagyon hiányoznak. 

Annyira sajnálom, hogy édesapám nem ismerheti itt Csanádkát,
nem beszélgethetnek, nem lehetnek együtt a nagy lelkükkel.

Anyucikám..., szeretett Mamika...
hiszem, hogy érzed..., látod mennyire hiányolunk, emlegetünk...

és mennyire szeretünk.

Példamutató édesanya voltál,

fáradhatatlanul örökké értünk fáradoztál.

Mindig mi többiek, a családod voltunk az elsők, s csak ezt követően jöttél Te.
Nem tudtam soha meghálálni eléggé mindazt, amit kaptam, kaptunk Csanádkával Tőled.
Annyira igyekszem..., hogy olyan lehessek, mint Te voltál...

Most is érzem a kezed, amikor az utolsó pillanataidban fogtam.

Én azóta is fogom.

Fogacska :)

Ismét Ildikó néninél voltunk.  És milyen nagyfiús volt ez az alkalom. Igazán büszke anyuci Csanádkára. 

Egy hete már legalább, hogy nagyon lóg a foga, és naponta mondogatta nekem, hogy:
* anyuci!  mikor megyünk Ildikó nénihez a fogamat kihúzni?  Szeretnék menni hozzá!

Anyuci munkahelyi *********  ziziségei miatt nem volt rá alkalom, és majdnem nem jutottunk el tegnap, azaz csütörtökön sem. A tervek szerint már reggel indultunk volna...., ugyanis hétfőn jelezte babóckám, hogy a lógó fog már nem megy vissza a helyére, ugyanis .... jön az új, és már látható is. szóval veszélybe került a menetelünk, mert mégis mennem kellett dolgozni, bár szabin voltam.  Egészen 1/2 11-ig bent voltunk, és Csanádka is velem.  Fennforgás volt ezerrel :(

Aztán elindultunk, és hála megvártak Ildikó néniék, ugyanis csak 1/2 12-ig dolgoznak, de induláskor telefonáltam nekik, és megkértem őket, ha nem lehetetlen..., akkor....   :)  :)

Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy megvártak :)  12:15 -re értünk oda.

Csanádka igazán nagyfiúsan tette a dolgát,
beült a fogorvosi székbe és várta, hogy végre kint legyen a fogacska.

Várakozás, mosoly :)

Előkészületek folyt... érzésteleniités :)

Hmmmm :)  már kint is van?!?!?! 
és ezután jött a kacagás, amit nem sikerült megörökiiteni, mert vele nevettem :)  az volt a fontosabb :)

Ilkdikó nénitől egy fogtartó dobozkát kapott, és azonnal bele is került.
Az elköszönés utáni pillanat :)

Olyan jó itt :)  mondta, miközben nézelődött, és megállt egy pillanatra a fotó kedvéért :)

Ugye milyen szuper helye lett a sziivószálnak?