Szorgalmas :)

Igen!!! Nagyon nagy öröm, hogy szorgalmas nagy fiacskánk van, aki teljes beleéléssel képes betűzni, iirni. Csupán egy kérése volt a képen láthatók bizonyiitják, hogy Sodor sziget lakói is jelen lehessenek a feladatai elvégzésénél.  Miért is ne...?!?!?!!!!  Egy egy sor iirás után még a vonatok sorrendjén olykor változtatott, kerestünk olyan szavakat, amik kapcsolhatóak a vonatokhoz, és máris könnyebben, vidámabban ment a feladat :)  Itt például sikerült elkapni azt a pillanatot, amikor a TÜZES szó Ü betűjét ejtette ki, és közben rám pillantott.  Nagyon szépen megy az olvasás, az iirás, bár az iskolában közel sem iir olyan szépen, mint itthon. Nem baj a gyakorlás előbb utóbb azt is meghozza, hogy az iskolában is szép legyen az órai iirása.  Én elégedett vagyok a jelenlegi tudásával, az akarata, szorgalma pedig nagyon erős!  Természetesen következetesen minden nap szorgalmizunk itthon, és mivel első naptól iigy csináljuk, iigy neki teljesen természetes, hogy a  nap része, amikor a vacsival végeztünk. Igaz sok időt jelent számomra is, de kire, ha ne rá lenne időm :)  :)

Tegnap szaladt elém a folyosón, nyújtotta a kezét, majd mikor elérte jó erősen megfogta, és mondta:
* anyuci!  csukd be a szemed! gyere velem mutatok valamit!!!
Bevezetett az osztálytermükbe, majd kérte, hogy
* nézz fel, és most már kinyithatod a szemed (((és közben most már mindkét kezével szorongatta azt a kezem, amit fogva bevezetett a terembe.))

Kinyitva a szemem a tábla előtt álltam, ahol a következőt láttam:
Jónás B     /
Csanád     / / / /
Máté        / /
Anna       /
Bogi        /

Ahogy megláttam, éreztem, hogy ez nagyon jót jelent, aztán kérdésemre megadta a pontos választ.
* képzeld anyuci! ma egész nap ennyien kaptak a jó munkájukért jó képet.  Látod én is közöttük vagyok, és látod???  én mennyit kaptam?!?!  és ahogy mondta, és amennyire boldog volt... az leiirhatatlan...
Mindezen örömöt még taniitó néni szavai is kiegésziitették, megdiicsérve, hogy nagyon nagyon figyelmes, és ügyes volt. A nap végén a gyerekek, mint a legtöbb képet gyűjtő gyereket még meg is tapsolták.  :)  :)  :)

Hát kell ennél több??? Nem, mondhatnánk...., de erre jött még, ahogy szokták mondani a hab a tortán :)
Mindezek után beültünk az autóba, és a következőt mondta fiacskám!!!!
* anyuci!  igazad van!  megéri gyakorolni otthon.  Olvasni is és iirni is, ahogy mi csináljuk, mert olyan nagyon boldog voltam ma is!!!  és ismét megfogta a kezem a két kezével, az arcához húzta és megszerette.....  anyucinak pedig még a szeme is könnybe lábadt, és sok sok puszival erősiitettem meg, hogy nagyon büszke vagyok rá, és nagyon örülök!!!!

TÜZES :)

haladunk ... :)