Emlékeztünk :)

Sokan, túlzottan is sokan vannak távol már tőlünk ...

Megható...,
de épp megörökiitettem, ahogy Csanádka a titkos "ajándékát" helyezi el Mamikájának.

Öten vannak már messze tőlünk. 

Abban a sorrendben iirom, ahogy eltávoztak közülünk:

Édesapám - 1988.

Nagyapám - 1988.

Nagymamám - 1991.

Ari (nagybátyám felesége) - 2011.

Édesanyám - 2011.

Mindannyian nagyon hiányoznak. 

Annyira sajnálom, hogy édesapám nem ismerheti itt Csanádkát,
nem beszélgethetnek, nem lehetnek együtt a nagy lelkükkel.

Anyucikám..., szeretett Mamika...
hiszem, hogy érzed..., látod mennyire hiányolunk, emlegetünk...

és mennyire szeretünk.

Példamutató édesanya voltál,

fáradhatatlanul örökké értünk fáradoztál.

Mindig mi többiek, a családod voltunk az elsők, s csak ezt követően jöttél Te.
Nem tudtam soha meghálálni eléggé mindazt, amit kaptam, kaptunk Csanádkával Tőled.
Annyira igyekszem..., hogy olyan lehessek, mint Te voltál...

Most is érzem a kezed, amikor az utolsó pillanataidban fogtam.

Én azóta is fogom.