Tavaszi ébredezés :)

Immáron közös hobbink Csanádkával a kertészkedés. Hála van lehetőségünk a tavasz ébredezését lépésről lépésre követni. Szeretünk kikapcsolódásként, még ha az olykor fárasztó is, a kertben tenni venni, és közben nagyokat beszélgetni. Remek időtöltés. Jelen hétvégénk ugyan  nem adott lehetőséget hasonló elfoglaltságra, ugyanis sokszor és nagy mennyiségben esett az eső, pedig lett volna mit tennünk, ugyanis meglepi készül a kertünkben... :)

Azonban az eső okaként // eredményeként elkészülhettek az elmúlt időszakban készült fényképekből az alábbi kollázsok. :)

 

 

A mai sok, és  nagy esők után. 

Mennyivel másabbak a színek! 

 Frissebbek, zöldebbek, üdébbek! :)

((egyedül az árvácskáim szirmai bírják nehezebben a sok esőt:) ))

Az én igazi nagy idomáááár-om :)

Mosolyogtam, mert annyira cukker volt, ahogy instruálta a csigákat,

mint ahogy a cirkuszi igazi idomárok az ő nagy vadjaikat :)  :)  :)

 

 

Megtanult :) :) :)

"Jelentem"  megtanult jojózni Csanádka. :)

Ebben most Gabi volt nagy segítségére :) 

 

    JO-JOOOO 

bajnokom       

 

Álom ...

 

Álom... álom... édes álom :)

 

Pár napja, hajnal felé, amikor már kicsit világosodott, és megébredve betakargattam, akkor vettem észre, ahogy alszik. Nagyon örülök, hogy megörökíthettem és pláne annak, hogy a vaku fényére még nem ébredt fel. Szundikált az ő macikája hasán, és a maci lábai pedig kényelmes tartást biztosítottak számára :)  :)  :)



Orchideáim

Valamennyi virágomat leszedtem az ablakból, hogy rendezgethessem, és amennyiben szükséges az új ágakat rögzíthessem, hogy bírják tartani a virágaikat.  A hátsó nagy, hét ágas fehér orchideám az egyedüli, azaz ezévi új, névnapomra kaptam, a többi az elmúlt időszak, pontosabban évek gyűjteménye, amik most újra virágoznak.  Nagyon vártam, hogy mennyien fognak ismét megörvendeztetni virágjaikkal.  NAgy örömömre csupán egy cserép várattat még meg kicsit, a többi hála láthatóan jól érzi magát, és meghállja a gondoskodást. Az erős fénytől igazán nem láthatóak jól a színek ezért néhányról közelebbi fotó is készült.

 

A kedvencem :)

 



 

 

Figyel :)

 

Egy ellesett pillanat, amikor elmélyülten vizsgálgatta játékai egyikét,

 és rám emelte tekintetét anélkül, hogy szóltam volna. :)

Halad az úszással :)

Múlt hét pénteken már átmehetett a nagy vízbe, ahol újabb élmények érték.

Úszhatott a maga tempójában, használhatta végre igazán a megszerzett tudását, és végre ő is már a "nagyok" közé tartozhat.

Igazi klassz élmény volt számára, mint ahogy az is, hogy a nagy vízben külön klassz feladatokat kapott Tamás és Peti bácsiktól, akik (mivel most került első alkalommal "át") hála le sem vették a szemüket Róla.  Aznap csak Ő volt az átkerülő-gyermek. :)

Szóval halad az én béka-hal-porontyom, emberke-ivadékom :)  Jó érzés, hogy mihamarabb oda jutott, ahová kívántuk, az úszni tudók táborába.  Megéri a fáradozást :) :) :)

 

Találtam két klassz fotót a neten, ami fedi a jelenlegi hangulatot... az úszás szépségének sokszínűségét, hasonlóan a halak színes világához, ill. a 2. képpel az elmúlt világot... a maga után hagyott használati eszköz használatának "elmúlását"... :)  Igaz vidámak a gyermekek azok használa közben, de azt a vidámságot, amit Csanádkának a jelenlegi biztonsági érzete ad a vízben, semmi sem tudja már pótolni.

Örülök babóckám szorgalmának, az elért eddigi haladásának. Jujjjjjj de jó is lesz már az idén a strandon vele..., hiszen akkor fogom valójban látni a megszerzett tudását. Várom már nagyon :)

 

 

  

 

2014. - Húsvét - április 21.

Az elmúlt napok változékony időjárása reggel is elbizonytalanított, hogy ugyan a NYUSZI a kertbe tudja-e hozni a meglepetés ajádékait, avagy eső esetén csak a szoba egy sarkába. Hála feladatát az elsőre, azaz a kertbe  volt lehetősége teljesíteni, és izgalmas keresgélés után bizony mindent be is gyűjtött a nyusziváró nagyfiam.

Indult tehát útjára a nyuszika.kereső ... :)

 

Elsőre ugyan elsétált mellette, aztán azonban meglelte a báránykát,

 amit azért nem talált, mert nem bégetett, mondta mosolyogva az én huncutom. :) 

A várt hangszert is elhozta a nyuszó-muszó :)

Eldugott-elbújt csokik, és játkok is várták még a kertben.

Volt olyan apró pipike, ami mellett simán elsétált, amin én jót derültem. :)

 

Begyűjtötte az ajándékokat, volt amit már nem tudott kézben tartani, így azok e fotóról lemaradtak :)

Beérkezéstől, azaz a kertből történő visszarkezés után ....  szinte végig jött-ment és zenélt,
ahogy ő mondta...

 

anyuci! komponálok!  tetszik a szerzeményem?!?!

 

 

Természetesen a locsolás sem maradt el, és immáron ajándékokkal gazdagodva, és nyugalmas készülések révén szépen telt a napunk. Természetesen Jolika nénit és Magdi nénit is meglocsolta Csanádka, akik már várták a fiatalembert, ahogy ők szokták mondani :) 
Az idő végig hol borús, hol derűs volt, de minket ez igazán nem zavart.  Babóckának a legó, a hot-weels csatolmány, és a szájharmónika tökéletesen elegendő volt a jókedvhez.  :)  :)  és hála én sem hervadozhatok további 1 évig, ugyanis annyiszor meg lettem locsolva az idén, hogy még a  lábújjkám is részese volt az ünnep szépségeinek :) 

 

MI 

 

TÜNDÉREM - GYÖNGYÖM - FIACSKÁM

Szorgalmas :)

Valóban! 

 

Nagyon szorgalmas az én legénykém. Még mindig kitartóan szeretni az iskolát, és nem esik nehezére a tanultak otthoni gyakorlása sem.

 

 Nagyon szereti a matematikát!  És a legújabb újdonság bizony a vonalzó használata. Tanulják a mértékegységeket, azok átszámításait, és érdekes feladatokon keresztül vezetik rá a tanulókat azok megismerésére. Nagy léptekkel haladnak, ezt mindig is mondtam, és gyakran esik meg a szívem osztálytársain, akik nem tudják a tempót tartani..., egészen egyszerűen azért, mert kicsit lassabbak, ami épp elég ahhoz, hogy lemaradjanak. 

Szerencsére mi minden nap igyekszünk pár feladat erejéig "rásegíteni" az iskolai munkára, és hála nincs is gondja a feladatok megértésével, pedig elég sok szöveges feladatuk is van a munkafüzetben, no és persze sok jó logikai agytörő, amit különösen kedvel. Mivel iskolaotthonos a drága, így nincs esti kötelező aznapi házi, hiszen "elméletileg" mindent megcsinálnak napközben (pl. ezt sem árt ellenőrizni minden nap :) ), csak hétvégére kapnak néhány feladatot mind matekból, mind írásból vagy olvasásból. A mennyiség nem vészes, teljesíthető.

Én, ahogy arról anno írtam is, az iskolakezdés első két hete tapasztalata után nem hagytam azt, hogy itthon ne essen kevés gyakorlás minden nap. Nem megerőltető mennyiséget értek ezalatt, hanem pl. hétköznapi napon - 6/7 sor az írásfüzetbe, ((hétvégén pedig 1 oldalnyi)) vagy néhány feladat 3-4 oldalnyi a matematika itthoni füzetébe, amelybe szorgalmasan én készítem a feladatokat, valamint kevéske olvasás.  Ezeknek azért is örülök, és nem sajnálom a ráfordított időt, ugyanis így teljesen képben vagyok a tudásával, bár nincs összehasonlítási alapom a többi gyerek tudásához, mégis azt legalább tudom, hogy az adott feladatot képes-e megoldani, elkészíteni, leírni, avagy elmondani.

Persze vannak nehezebb napok, amikor a délutáni elfoglaltságok után hazaérve bizony olykor már fáradtabb, mint pl. az uszoda után, viszont mivel neki mára már az a természetes, hogy minden nap 6/7 sort írunk, matekozunk, és olvasunk..., és nincs kivétel, így ezt mondhatni már megszokta, és ez az alap, tehát tudja... nincs értelme nyifizni, hiszen így-is-úgy-is meg kell csinálnia minden  nap.

 

Emlékszem..., apukám is így járt el velem bizonyos dolgokban, és teljesen természetesek lettek azok az elvégzendő dolgok..., fel sem merült a kérdés, hogy azokat ne hajtsam végre minden nap. Persze ehhez kellett apukám következetessége. Igazságos és következetes volt, és én is olyen, avagy legalább olyan szeretnék lenni, mint Ő.  Sokszor van eszemben, amikor Csanádkámmal bizonyos NAGY dolgokról beszélünk, mondhatni megbeszélünk..., magyarázok neki valami nagyon fontosat, hogy mintha  apukámat hallanám viszont / látnám magamban...., amin persze nem csodálkozom..., hiszem, hogy igazi jó tanítómesterem volt..., akire nagyon sokat gondolok.

((Kicsit elkanyarodtam, de érthető okból,
és ezek ismeretében talán jobban érthető,

hogy miért igyekszem kitartani,

és elfogadtatni a folyamatos figyelmet babóckától......

 rendületlenül.... kitartóan.))

  

 

MATEMATIKA :)

 



 

Matematika szorgalmi otthoni füzetünkben feladatok megoldása.

 

A matematikával tehát nincs gondunk, mint ahogyan az angollal, olvasással, és környezettel sem. Énekelni fiú létére pedig érdekes módon nagyon szeret... :)  mondhatni a március ünnepek óta délutánonként a többi NÓTÁVAL együtt hallgatom a Kossuth Lajos azt üzente... :)  öregbecsű indulót is.  Mostanában persze a tavaszt váró énekek, és a vicces mondódák vannak nagyobbrészt.  A rajzról pedig majd... egyszer külön részletesebben írok.

Az írás az, amit egyedül nehezebben végez, no nem a helyesírás miatt, azzal hála nincs gond, "csak" magával az írással, mint olyannal.  Szokta mondani.  Anyuci!  én így is remekül el tudom olvasni, miért kell olyan nagyon-nagyon szépre kerekíteni azt az a betűt, m betűt vagy a b betűt ahogy kéred? 

No igen! igen! anyuci maximalista! Álljon itt egy példa rá, amit üzenetként épp az írást tanító tanítónénijétől kaptam üzenetben.  Természetesen nagyon jót mosolyogtam a jelzésen :)  Ez a füzetünk immáron a harmadik gyakorló füzet, és néha a tanító néni kéri, hogy akik írnak az iskolán kívül, azok vigyék be, had ellenőrizze. Nos egy ilyen alkalommal került az alábbi írás Csanádka gyakorló füzetecskéjébe. :) :)  Én magam a szebben, figyelmesebben két szót írtam, és belejavítottam a kastély és korcsolya szavakba, és alatta látható a tanítónéni megjegyzése :)  :)  :)  :)

Kényszerpihenőn...

... aminek ugyan nem örülök, de kénytelen voltam szót fogadni a dokinéninknek, aki az elmúlt másfél hetes kínlódásom tanúja volt ugyan, de nem mentem betegállományba korábban..., ugyanis okom, mint a tenger annyi volt.  Most is lenne, de mivel tegnap már olyanokat hallott..., amiket nagyon nem szeretett volna, így ................  nem volt mit tennem... szót fogadtam, és .... most itthon próbálgatok gyógyulni - már ha tudok, mert lassan házi kihelyett-önkormányzati-ágy-irodát nyitok .

Mindezt azért engedtem előre, hogy az elmúlt hetek elmaradásainak részben tengernyi teendők hada volt az oka, aztán pedig lerobbantam, nem is kicsit, és az erőm tartogattam Csanádkára és a munkára. Valószínűleg ezért is tartok itt/ott ahol tartok, mert magamra szántam ismét a legkevesebb időt.

A lényeg viszont nem az én "nyavajám", hanem minden ezen kívül velünk történő/megtörtént eseményen van.

Az elmúlt közel egy hónapja Csanádka rendületlenül hajtja minden délutáni elfoglaltságát, és nem csak jár azokra, hanem élvezi is nagyon azokat. Az úszásban remekül haladt, a táncban szintén nagyon ügyes, az angol pedig mindig is a kedvencei közé fog tartozni. Természetesen mindezekre külön is szánok majd időt, és írok azokról részletesebben is. DE  DE  DE!!!!

Mindezek mellett volt még egy feladata az elmúlt közel három hétben: az iskolájában van négy elsős osztály, és a gyerekek közül egyedül a mi osztályunk osztályfőnöke, Gabi néni volt annyira lelkes, hogy az alsó tagozatos gyerekek szépkiejtési-mesemondó versenyére Csanádkát egy másik társával együtt benevezte.  Bár a verseny előtti napon azt a hírt kaptuk, hogy az elsősök versenye elmarad, ugyanis e két jelentkezőn/nevezőn kívül másokban nem volt ..... talán bátorság? talán más... hogy e megmérettetésen részt vegyenek..., a tanító néni mégis elérte, hogy amiért a gyerekek ennyit készültek e versenyre, hát legalább elmondhassák azt a többi felkészült versenyzővel. 

Nagy élmény volt Csanádkának, és remekül helyt állt, sőt többen megdícsérték ügyessége, szép kiejtése, világos, és kedves mesemondása miatt. Még a helyi TV-ben is elhangzott, hogy voltak elsősök, akik mindenképpen szerettek volna részt venni a versenyen----- versenyzés nélkül is.

A tapasztalaton túl a legnagyobb öröm azonban tegnap érte, amikor e munkája jutalmául osztályfőnöki dícséretben részesült, amit természetesen a tanító néni a Tájékoztató füzetbe írt be!  Nagyon örültem én is, és nagyon büszke is voltam Csanádkára.  Leginkább a kitartása miatt, és amiatt, hogy van benne akarat, és végig örömmel készült, és ezt jó volt látni. Azon túl, hogy nem is rövid mesét mondott el, a legjobb talán azt volt megtapasztalni, hogy milyen jó a memóriája.  A mesét hála nem hosszú idő alatt képes volt megtanulni, aztán pedig majdnem minden nap elmondhatta a gyerekek előtt társával együtt.

Nagy dibi-dobi apucival a szívünkben, és jutalmul a jövőhéten, a tavaszi szünet alatt lesz közös bográcsozásuk...  legalábbis ezt tervezik.

 

A többiről kicsit később..., számomra ez volt a legkedvesebb az elmúlt időből, ezért az időrendet most kicsit felborítva a fentiekről írtam legelőször. :)  :)