Kényszerpihenőn...

... aminek ugyan nem örülök, de kénytelen voltam szót fogadni a dokinéninknek, aki az elmúlt másfél hetes kínlódásom tanúja volt ugyan, de nem mentem betegállományba korábban..., ugyanis okom, mint a tenger annyi volt.  Most is lenne, de mivel tegnap már olyanokat hallott..., amiket nagyon nem szeretett volna, így ................  nem volt mit tennem... szót fogadtam, és .... most itthon próbálgatok gyógyulni - már ha tudok, mert lassan házi kihelyett-önkormányzati-ágy-irodát nyitok .

Mindezt azért engedtem előre, hogy az elmúlt hetek elmaradásainak részben tengernyi teendők hada volt az oka, aztán pedig lerobbantam, nem is kicsit, és az erőm tartogattam Csanádkára és a munkára. Valószínűleg ezért is tartok itt/ott ahol tartok, mert magamra szántam ismét a legkevesebb időt.

A lényeg viszont nem az én "nyavajám", hanem minden ezen kívül velünk történő/megtörtént eseményen van.

Az elmúlt közel egy hónapja Csanádka rendületlenül hajtja minden délutáni elfoglaltságát, és nem csak jár azokra, hanem élvezi is nagyon azokat. Az úszásban remekül haladt, a táncban szintén nagyon ügyes, az angol pedig mindig is a kedvencei közé fog tartozni. Természetesen mindezekre külön is szánok majd időt, és írok azokról részletesebben is. DE  DE  DE!!!!

Mindezek mellett volt még egy feladata az elmúlt közel három hétben: az iskolájában van négy elsős osztály, és a gyerekek közül egyedül a mi osztályunk osztályfőnöke, Gabi néni volt annyira lelkes, hogy az alsó tagozatos gyerekek szépkiejtési-mesemondó versenyére Csanádkát egy másik társával együtt benevezte.  Bár a verseny előtti napon azt a hírt kaptuk, hogy az elsősök versenye elmarad, ugyanis e két jelentkezőn/nevezőn kívül másokban nem volt ..... talán bátorság? talán más... hogy e megmérettetésen részt vegyenek..., a tanító néni mégis elérte, hogy amiért a gyerekek ennyit készültek e versenyre, hát legalább elmondhassák azt a többi felkészült versenyzővel. 

Nagy élmény volt Csanádkának, és remekül helyt állt, sőt többen megdícsérték ügyessége, szép kiejtése, világos, és kedves mesemondása miatt. Még a helyi TV-ben is elhangzott, hogy voltak elsősök, akik mindenképpen szerettek volna részt venni a versenyen----- versenyzés nélkül is.

A tapasztalaton túl a legnagyobb öröm azonban tegnap érte, amikor e munkája jutalmául osztályfőnöki dícséretben részesült, amit természetesen a tanító néni a Tájékoztató füzetbe írt be!  Nagyon örültem én is, és nagyon büszke is voltam Csanádkára.  Leginkább a kitartása miatt, és amiatt, hogy van benne akarat, és végig örömmel készült, és ezt jó volt látni. Azon túl, hogy nem is rövid mesét mondott el, a legjobb talán azt volt megtapasztalni, hogy milyen jó a memóriája.  A mesét hála nem hosszú idő alatt képes volt megtanulni, aztán pedig majdnem minden nap elmondhatta a gyerekek előtt társával együtt.

Nagy dibi-dobi apucival a szívünkben, és jutalmul a jövőhéten, a tavaszi szünet alatt lesz közös bográcsozásuk...  legalábbis ezt tervezik.

 

A többiről kicsit később..., számomra ez volt a legkedvesebb az elmúlt időből, ezért az időrendet most kicsit felborítva a fentiekről írtam legelőször. :)  :)