Hosszú várakozás, többszöri családás (előző kutyikák - nem született meg, ill. betegen született) előzte meg a mostani öröm-pillanatot.
Június eleje óta, amikoris a kiskutyuka betgen megszületett, és az állatorvos 4 nap után elvitt elaltatni, hiszen nem volt életképes, döntöttem úgy, hogy kézbe veszem a dolgokat, és nézelődtem midenfelé....
Voltak tacskó kutyuskák ..., de nagyon nagyon messze tőlünk, és azok is majdnem mindig hétközbeni azonnali elmenetellel lettek volna csak a mieink...
... mígnem váltottam, és már másfajta kutyuskát is néztem...
Így találtam tehát a mi mostani kicsi szépségünkre. Ketten voltak testvérek, akik közül a végső döntést Csanádka mondta ki, és hoztuk el a mi kicsinyke PICÚR-unkat.
Megérkezése napján már egyértelműen látható volt, hogy a virágjaim és Picúr nem férnek meg együtt. Ennek okán tennem kellett arról, hogy megmentsem a legszebb jegecskéimet, ill. a napvirágraim egy részét.
Kutyuka kászta, mint a többi kéthónapos kicsike, de nagyon aranyos, és sok sok mosolyt csal az arcunkra (az olykori bosszankodások mellett), és már most látszik, hogy Csanádkának nagyon jó, hogy van kutyukája, és csak remélni tudom, hogy előbb utóbb játszótársa is lesz:)
Szép kiskutyátok lett! Szerintem itt lehet vége is a "szép virágok a kertben"-mottónak:-( De tényleg nagyon aranyos a kutyuska!
VálaszTörlésMég nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom-e védeni a kertemet, de igyekezem... :)
VálaszTörlésKutyikánk valóban szépséges, örülök, hogy NEked is tetszik, szépen eszik, így sokat nő. Nagyon, nagyon kászta ám :)