Olvasás :)

Leül Csanádka egy könyvvel a kezében és a következőt hallom.

(( Valamennyi magánhangzót, ill. M,T, H, C, K, L, S betűket tanulták, a többi mássalhangzót hivatalosan még nem, de néha rá-rákérdezett, iigy mondjuk nagyjából tudja a B, P, G, R betűket is. Tehát kezdett mellettem olvasni és ezt hallom....))

* Biblia

A könyv fedlapja volt..., és elolvasva rámnézett, majd mosolyogva megjegyezte
* anyuci elolvastam :)  :) a könyv ciimét!  hallottad?

Aztán fellapozta a könyvet és a történetek főciimeit próbálta olvasgatni  (((egy-két betűnél még kell segiitenem, főleg a kettősöknél, de a következők hangzanak el... )))

A teremtés
Bábel tornya
Ábrám története
Ábrahám és Izsák
Rebekka
Jákob és Ézsau
Jákob csele
Jákob álma
József és testvérei
József Egyiptomban
József és a fáraó

.....

tanulunk olvasni... 

... önszorgalommal, érdeklődéssel telve... 

olyan nagy boldogság :)

Az -- iskolai Őszi szünet -- első nap

Nehéz sziivvel fejeztem be az elmúlt hét péntekét a munkahelyemen, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudom megtenni azt, hogy szabadságra menjek (igaz ki volt iirva, el voltam engedve, de emberileg mégsem tehetem meg). Ez a mi helyzetünkben Csanádkával nehéz, ugyanis dolgozó anyukaként kevés, mondhati csak egy biztos segiitőm van Pali bátyja személyében, aki el is vállalta már több, mint két hete Csanádkát  keddre és szerdára, ám hétfőn Ő is messzire utazik, amit nem tudott már módosiitani, és persze én sem szerettem volna erre kérni.

Tehát jön az őszi szünet, ám nekem nincs megoldásom egyenlőre két napra.  Hétfő és csütörtök az, amikor terveztem, hogy szabadságot veszek ki, ám a hétfőt mégsem tudom, tudtam, ugyanis ......  nem tudom megtenni a mostani 8 program indulásának őrült finisében, hogy ne menjek dolgozni.

Még nem tudtam hogyan, csak reméltem, hogy a jó Isten gondol rám, ránk, és .....

És gondolt :)  Nem is akárhogyan :)  Egy igazi szőke angyalka képében. :)

A részletes fényképes beszámolóig "csak" egy fénykép, ami mindent elárul.  Csanádka arcán látszik, hogy hogyan is érezte magát a hétfői napon Erikával :) 

Innen is csak köszönni tudjuk az önzetlenségét, kedvességét, barátságos személyét, ami hihetetlenül nagy segiitséget jelentett számomra. Olyan jó volt tudni, hogy biztos helyen van az én csipetem, és remélhetőleg kellemes napot tud majd maga után.

Hazafelé jövet már az autóban, majd a vacsoránál pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az elképzeltnél, reméltnél is jóval több, tartalmasabb, boldogabb volt ez a napja babócnak.  Minderről fogok részletes beszámolót is iirni hamarosan...

Elgondolkodtató

Elgondolkodtató sorok. 
Régóta érzem nincsenek véletlenek....

És azt is tudom, 
hogy az életem legnagyobb ajándéka Csanádka kicsi fiam,
a többit pedig meg kell oldalni, a büntetést el kell fogadni, és át kell transzponálni úgy, hogy ne büntetésként legyen jelen, hanem a megoldandókra történő figyelem felhiivásaként.

Megemlékezésre készülve :)

 

Nem tudtam locsolás nélkül megállni e sorokat.
Elolvasva, emlékezés közepette kigördültek, aztán... Csanádka kérdezte
* mi a baj anyuci?
Amire válaszul felolvastam e fenti sorokat... mire bólogatva a következőket mondta:
* mamára gondoltál ugye?  nagyon hiányzik nekem is.

... és megsimogatta az arcom, maszatolta a könnyeket a szemem alatt, majd átölelt :)

ELMONDHATATLANUL HIÁNYOZNAK... :)

Hétvége 2. rész :) vasárnap

Napos, bár igazán szeles idő volt vasárnap. Betettük a brümibe a biciklit, és indulás a tóhoz. Nagyon kellemes 2 órát töltöttünk itt el. Ismerősökkel nem találkoztunk ugyan, de Csanádka nagyon élvezte az ottlétünk minden percét.  Voltak körülöttünk ugyan horgászok, de egy olyan helyen tudtunk leülni, ahol Csanádka aktiiv mozgása és a viizbe történő dobigálása nem zavarta őket. :) 
Kis idő után Ő maga is horgászosat játszott a sok szomorú-fúzfa biztosiitotta alkalmi horgászbotok segiitségével :)  .  Én pedig két órán át semmi mást nem tettem, csak "aktiivan" ültem, pihentem, napfürdőztem :)  Nem is tudom mikor volt ennyi pihi-time-om magunkra.  Otthon valamit mindig megfogok, teszek-veszek...., tehát otthon nem tudok nyugton ülni, viszont itt :) csak beszélgettünk, kavicsot gyűjtöttünk, megnéztem a kifogott halakat, a botállásokat, a horgászállást, a viiz fodrozódását a szélben... :)

Szerintem a képeken jól látható, hogy mindketten nagyon jól éreztük magunkat. :)

 

Aztán mentünk késő-ebédelni az aCapellába, és finom hamit ettünk :)

 

És még anyuci munkahelye is látható az aCapella nyári teraszáról :) ahol Csanádka jót szórakozott, amiig én az ebéd után kicsit üldögéltem még a jó időben a még kint lévő székek egyikén :)

Hétvége 1. rész :) ünnep, napfény, motorozás

Még tart ez a csodálatos októberi gyönyörű idő, amit hetek óta nem volt alkalmunk kint a szabadban élvezni, mert mindig valami kötelezettség, munka, otthoni teendő otthon tartott bennünket.

Szándékosan, előre tervezve e hétvégén, ha a kutya kutyát is eszik... kinti, szabadidős programokat szerettem volna együtt babóckával.

Elsőként ellátogattunk kedves barátnőmhöz, Katához, aki  e hónap 17-én 50. születésnapját ünnepelte. Családjával Budapesten járt ekkor, ezért mi e hétvégére terveztük, hogy felköszöntjük.  Meglepi sárga orchideával készültünk, no és sok puszival.  Szép kerek szám :)  És hála nem gondolná senki sem róla, hogy már ezt az életkort elérte :)   

Az idő halad..., telik, és az évek megálliithatatlanul elérkeznek mindenki számára.

A felköszöntés után természetesen Csanádka és Bandi ismét motorozást terveztek, melyhez kellő felszerelésre volt szükség.

1.) Biztonság okán egy szuper motoros sisak :)  :)

2.) Napszemüveg pedig a bogarak miatt, azaz ellen

Ebben a nagyon remek időben igazán nagyszerű, és hosszú motorozást tettek egészen a hangonyi "hegy" tetejéig, a kilátóig, ahol még rókalyukat is láttak :) Hazaérve csak úgy áradt a szó az én egyébként sem hallgatag fiacskámból. :)  :)  :)

Csanádka-motoros-al-tanonc kémleli a jármű életrekeltését,
és alig várja, hogy indulhasson a főnökkel :)  :)

Bandival :)  a "sebesség" miatt :)  :)  :),
csak homályos képen :) láthatóak.

Aztán a motorozás után még az elektromos biciklivel is mentek jó sokat,
amihez már csak a napszemüveg kellett.

Mindezek után Bandi leült valamit "harapni", mi gesztenyepürézni készültünk Katával, viszont nagy nagy örömömre Csanádka magától csatlakozott Bandihoz, akivel a sült husi elfogyasztása után ... :)  életében először kolbászt evett... :)  humoros jelenetek közepette.  Viszont a lényeg, hogy ha lassan is, de egy hamival ismét bővült a palettánk.  KOLBÁSZ :)

Spontán vacsora - magos császár zsömlével - almával - sült husival - és KOLBÁSSZAL :)
(És az asztal közepén álló szülinapi virággal.)

Fogmosás és betűzés

A történet még iskolából történő kijövetelt követően kezdődött, amikor az autóba beülve Csanádka kezdte mesélni... hallkan, hogy... :
* anyuci! ma az egyik gyerek nagyon csúnyát mondott egy másik társára a szünetben, amit a taniitó néni meghallott, és megbüntette.  Elmondhatom azt a szót neked?
* nem lehetne körüliirni? kérdeztem és nem kimondani?
* nem igazán, mert nem tudom mi is az?
* jó akkor nagyon halkan hajolj ide, és hallgatom a fülemhez közel, hogy mi lehet az a szó.
* sz@rcsimbók.

Nos ezt követően lehet, hogy nem a legjobb magyarázattal álltam elő..., ám a lényeg, a lényeg, hogy megértette, hogy mit is takar a szó.

Aztán a szokásos hétfői angol órára indultunk, és az autóban még hallottam, amint a a szónak a csimbók részérét elmondta még háromszor, kicsi szüneteket hagyva közöttem majd a legvégén kuncorászott magában, de az egész szót hála nem mondta ki: 
* csimbók..... csimbók....., csimbók.   :)  :)


Aztán angolról hazaértünk, vacsi, a szokásos olvasás, iirás, szótagolás, és legvégül a szavak lebetűzése...., majd jött az esti készülődés, fürdés, majd én a konyhában pakolásztam, amikor baba fürdőszobai teendőiből már csak a fogmosás volt hátra. 
Fellépett a csap előtti kis emelvényére, előkésziitette a fogkefét, fogkrémet rányomta és állt a tükörrel szemben. Épp figyeltem, hogy hol tart, ezért tudom ilyen pontosan, és a következőt hallom, hogy betűzi, miközben még mindig tartja a fogkefét a szája előtt... és néz a tükörbe:
* sz-@-r-cs-i-n-b-ó-k    és kuncog a végén.... a tükörbe, de már kezdte is a fogmosást...

Hiába no!  a nehéz, és főleg hosszú, és új szavakat is le kell tudni betűzni :)  :)  :)

Azért persze a konyhában gyorsan más irányba fordultam, hogyha Csanádka belenézne a tükörbe fogmosás közben...  ne azt lássa, hogy anyuci mosolyog mindazon, amit hallott....., pedig de igen !!!!!  azt tettem, amiért ugyan lehet rám neheztelni, de miért is?!?!?

Hétvége - szorgoskodás :)

Ma is mindenki tette a dolgát.
...
:) :) :)

Csanádka szorgoskodott... és anyuci sem maradhatott le :)

Fincsi lett :)

Scrabble

Nagyon jó játék, ajánlani tudom minden iskolakezdés előtt álló szülő gyermekének, és annak is, aki most még elsős.Sajnálom, hogy  korábban nem került a látóterembe ez a játék, most viszont örömmel nézelődtem a meglévő variációk között.   Az Intersparban igazán nagy a választék.


Tegnap nagyon sokat játszottunk, amivel természetesen a megszerzett ismeretek jártasság szintre emelésén túl a készség fejlesztéséhez jutunk el lassan, de biztosan....  :)  :)  és főleg játékosan.
Természetesen mi még nem a hagyományos játékot játszottuk, hanem a meglévő eszközöket, azaz betűkockákat használva alkottunk AKTIIVAN szavakat.  Jó játék volt. :)  :)  :)

És közben sokszor boldogan öleltük át egymást, és humorkodtunk az én fogatlankámon :)

 

Fogatlankám

A 2. fogacska kiesésének másnapján az iskolába érkezés előtt késziitettem a fényképet még az autóban:)

Aztán beérve a tanterembe..., jót mosolyogtam, ugyanis ott volt a teremben a polcon Csanádka "sorstársa". Ugye felismerhető, hogy ki is lehet az?

A mai fiatalság :)

Két napja, azaz csütörtökön este beszélgettünk Csanádkával egy, az iskolában készült rajzáról, amin angry-dirds akció volt látható. Nagyon szereti a pályák egy új elképzelését megtervezni, és sziinezgetni.

Épp azt próbáltam magyarázni neki, hogy néha játszhatna más játékkal is, mint a  malacok, mire jött a gyors és pontos válasz:

*  rendben van anyuci, akkor iird be hogy játékok.hu  vagy játékok.com  és keressünk nekem egy újabbat.


Hiába no!  Ők már ebben a világban nőnek fel, és a világ legtermészetesebb módján sziivják magukba a kor technikai viivmányainak használati alapjait :) :)

Fogtündér.

Immáron a 2.  fogacskája esett ki Csanádkának tegnap az iskolában.

Aztán... a lefekvésnél, már a mondhatni "hatalmas rutinja" szerint tette a fogascskáját a párnája alá, hogy azt az éjjel a fogtündér elvigye, és némi jutalmat hagyhasson hátra.

Íme  :)  :)

Iskola :)

Haladnak, sőt rohannak az iskolában.  Érdekes látni, hallani, hogy milyen eltérések vannak az iskolán belüli elsősök, ill. iskolák közötti elsősök között.  Nehéz kiigazodni, hogy ugyan melyik a jobb. 

Nem mondom, hogy könnyű lenne a helyzetünk, de hála van türelme, és kedve Csanádkának(persze következetesen nem hagyunk ki sohasem eltervezett megoldandó feladatokat --- ez alól csupán a betegség ideje alatt volt értelemszerű kivétel).

Hozzá kell tegyem, hogy egyáltalán nem ismerte a betűket.  Talán 4-5 volt, amit szeretett iirni. Az egyik a  KTM - apa motorozása okán, a másik  keresztapja neve, hogy ZOZÓ.  Ha szöveg volt előtte, akkor persze lemásolni bármit lemásolt, de többre Ő maga nem volt kiiváncsi.

Aztán most már ott tartanak az osztállyal, hogy valamennyi magánhangzót megtanulták, és közben jött néhány mássalhangzó:  M, C, L, T, H .

Hétfő óta minden nap olvasunk az olvasókönyvéből, mert kéri, hogy hagy olvashasson.

Mióta elkezdődött az iskola, mi minden nap, hazaérve a munka-bevásárlás-elintézés feladatsorból..., majd vacsit követve kevéske pihi, beszélgetés, majd jön az iirásbeli szorgalmi az itthoni füzetünkbe, majd a benti könyvek, gyakorlók megnézése, számolási feladatok áttekintése, és most már a végén az olvasás.

Mindez persze nem kevés időt jelent nekem se, és mondhatni fix esti program az előbb elsoroltak folyamatos figyelemmel kiisérése.

Látom egyébként, hogy alapvetően van kedve, olykor az önmagához való türelme fogy el, ha valamit nehezebben sikerül megoldania.

Elmondhatom, hogy alapvetően szereti a feladatokat, véleményem szerint nagyon szépen iir, és egyenlőre szorgalmasan gyakorol.

Az elmúlt hétvégén Gabi taniitónéni hazaadta a gyerekeknek az iirásfüzetet azzal az üzenettel, hogy lehet bele szorgalmi feladatot iirni, a tanultakból. Nem volt megadva, hogy hány sor, csak foglalkozzanak a gyerkek az iirással is, az eddig tanult betűkkel.

Megcsinált Csanádka egy oldalnyi iirást, és örömmel vitte a taniitónéninek.

Nagy szóbeli dicséretet kapott, ill.a füzetébe is beleirt  taniitónéni.

A 25-fős osztályából mindössze csak  3-an késziitettek szorgalmit velünk együtt.
:)  :)  :)  :)


Nagyon büszkék vagyunk Csanádka munkájára :) , hiszen másfél hónap munkájaként igazán szépen tudja formálni már a betűket.  Hogyan is?

Íme:

Nem jóóóóó :(

Igen!! Nagyon nem jó, ha az ember lányának a kicsinyke fiacskája beteg!!

Mindez egy héttel ezelőtt kezdődött...

Sajnos valamit nagyon, de nagyon sikerült összeszednie Csanádkának az iskolában. Valósziinűleg mindez csütörtük délelőtt "ugorhatott" az én kincsemre, mert mire mentem érte délután, már fájlalta a hasát. Palkó hozta haza az iskolából 4-kor, majd én is értem hozzájuk 5 után pár perccel.  Pár panaszkodó szó után....

.... aztán jött a java... rám, magára..., azaz indult ki minden a gyomrából. 

Szóval beindult a gyomor vissz-irányú működése, ami bizony nem jó dolog. 

Mindemellé hála nem társult semmi láz, így azért a koraesti 7 órai elalvásig történt hányást nem tartottam vészesnek, csak jóóóóóó soknak, avagy sokkkknak.... és örültem, hogy elaludt Csanádka, ugyanis reméltem, hogy mindezalatt javulgat....

Nem így persze a szervezete, amiben a folyamatok mindeközben is zajlottak.  Nem részletezem..., de nem sokkal éjfél után úgy döntöttem, hogy indulunk.  Ügyelet, majd a kórház, ahol majd 15 percnyi kérdőív!!!!!!!!!!!!!  (betegen és kókadva!!!))))  kitöltése után végre kapta baba az infúziót, ágyba fekhetett, majd én mellé....., szóval végre elindult az ellátás.  Félreértés ne essék. A doktornéni és az ápolók tüneményesek voltak, kedvesek, figyelmesek.  "Csak" ez a fránya kérdőív, ami számukra is kötelező nem szeretem dolog...

Reggelre szépen lement az infúzió. Nem sokat aludtunk egyiken sem. Közben sajni a másik irányban is problémák adódtak, kezdett hasmenése is lenni.  Na ez infúzióval a kezén nem a legjobb....., de ezt is túléltük!  :)

Ez már a délelőtt folyamán készült, túl az infúzión, és a reggeli hazarohanás után, amikor végre hoztam mindent amire szükségünk lehetett, volt.  Többek között:  !!!!  wc-papiirt, ugyanis az nincs. Elképesztő :(  :(
A képen viszont a lényeg látszik, hogy az én drágámnak még ekkor is volt kicsinyke mosolyra kedve. Mondjuk az éjszaka közepén nem volt ilyen jó a kedvünk, ám a lényeg, hogy az infúzió javiitott a helyzeten.

Késő délután ideiglenes eltávozásival elengedték Csanádkát a kórházból, ám estére még mindig hányt, és még reggel is...., pedig már egy napja szinte semmit nem evett, csak ivott.

Nem volt megnyugtató, de a kórházba telefonálásomra azt mondták.... áááááááá nem kell visszavinni!!!  csak itassam.... :(  hát én ezt tettem, és hála jobban is lett.
Vasárnapra már hála csak az étvágytalansága maradt és az enyhe hasmenése, amin egyáltalán nem csodálkozom, hiszen alig evett szilárd állagú táplálékot.

Hétfőn mehetett iskolába.  Ott viszont hol egyik, hol másik gyerkőc dőlt ki a héten.

Sorozatban betegek a gyerekek... Kit erősebben, kit gyengébben kapta el ez a frányaság.

Ma egy hete már, hogy kórházban voltunk.  Az étvágya Csanádkának még most sem jó, de azért eszeget.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a kórházban mért komoly testsúlyához képest mostanra mindez hogyan változott.  23,4 kg volt péntekre virradó hajnalban.  Mára ez jócskán csökkenhetett, pedig eddig sem volt vastag az én lelkem bogaram.

A lényeg viszont, hogy jól van, tünet, és panaszmentes.

És ma reggel ----  először a betegsége óta, már kakaót is kért, persze.... félve attam még, de nem hiszem, hogy rosszat tett volna ma az isiben-létéhez.

Lassan indulunk suliba, munkába és várjuk a hétvégét.  :)

Gesztenyék :)

Itt az ősz!

Megálliithatatlanul beköszöntött!! 

Ennek számomra a gesztenye-SZEZON adja az első kézzelfogható jelét.

Tegnap bár fújt a szél, mégis szép idő volt a napsütés miatt.

Az utolsó pillanatokat kaptuk el a nap végefelé suli után, és még angol előtt, amikor még sütött a napocska.

A standionunk nagy-nagy gesztenyefái alatt sétálgattunk, és találtunk sok-sok gesztenyét.

Még sokkal többet szedhettünk volna, viszont a kosarunk mérete adott volt...,

iigy örömmel, és teli kosárral indultunk munkánk végeztével  a stadionból :)

Mindaz amiről iirtam, iime képekben :)