Mindez egy héttel ezelőtt kezdődött...
Sajnos valamit nagyon, de nagyon sikerült összeszednie Csanádkának az iskolában. Valósziinűleg mindez csütörtük délelőtt "ugorhatott" az én kincsemre, mert mire mentem érte délután, már fájlalta a hasát. Palkó hozta haza az iskolából 4-kor, majd én is értem hozzájuk 5 után pár perccel. Pár panaszkodó szó után....
.... aztán jött a java... rám, magára..., azaz indult ki minden a gyomrából.
Szóval beindult a gyomor vissz-irányú működése, ami bizony nem jó dolog.
Mindemellé hála nem társult semmi láz, így azért a koraesti 7 órai elalvásig történt hányást nem tartottam vészesnek, csak jóóóóóó soknak, avagy sokkkknak.... és örültem, hogy elaludt Csanádka, ugyanis reméltem, hogy mindezalatt javulgat....
Nem így persze a szervezete, amiben a folyamatok mindeközben is zajlottak. Nem részletezem..., de nem sokkal éjfél után úgy döntöttem, hogy indulunk. Ügyelet, majd a kórház, ahol majd 15 percnyi kérdőív!!!!!!!!!!!!! (betegen és kókadva!!!)))) kitöltése után végre kapta baba az infúziót, ágyba fekhetett, majd én mellé....., szóval végre elindult az ellátás. Félreértés ne essék. A doktornéni és az ápolók tüneményesek voltak, kedvesek, figyelmesek. "Csak" ez a fránya kérdőív, ami számukra is kötelező nem szeretem dolog...
Reggelre szépen lement az infúzió. Nem sokat aludtunk egyiken sem. Közben sajni a másik irányban is problémák adódtak, kezdett hasmenése is lenni. Na ez infúzióval a kezén nem a legjobb....., de ezt is túléltük! :)
Ez már a délelőtt folyamán készült, túl az infúzión, és a reggeli hazarohanás után, amikor végre hoztam mindent amire szükségünk lehetett, volt. Többek között: !!!! wc-papiirt, ugyanis az nincs. Elképesztő :( :(
A képen viszont a lényeg látszik, hogy az én drágámnak még ekkor is volt kicsinyke mosolyra kedve. Mondjuk az éjszaka közepén nem volt ilyen jó a kedvünk, ám a lényeg, hogy az infúzió javiitott a helyzeten.
Késő délután ideiglenes eltávozásival elengedték Csanádkát a kórházból, ám estére még mindig hányt, és még reggel is...., pedig már egy napja szinte semmit nem evett, csak ivott.
Nem volt megnyugtató, de a kórházba telefonálásomra azt mondták.... áááááááá nem kell visszavinni!!! csak itassam.... :( hát én ezt tettem, és hála jobban is lett.
Vasárnapra már hála csak az étvágytalansága maradt és az enyhe hasmenése, amin egyáltalán nem csodálkozom, hiszen alig evett szilárd állagú táplálékot.
Hétfőn mehetett iskolába. Ott viszont hol egyik, hol másik gyerkőc dőlt ki a héten.
Sorozatban betegek a gyerekek... Kit erősebben, kit gyengébben kapta el ez a frányaság.
Ma egy hete már, hogy kórházban voltunk. Az étvágya Csanádkának még most sem jó, de azért eszeget.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a kórházban mért komoly testsúlyához képest mostanra mindez hogyan változott. 23,4 kg volt péntekre virradó hajnalban. Mára ez jócskán csökkenhetett, pedig eddig sem volt vastag az én lelkem bogaram.
A lényeg viszont, hogy jól van, tünet, és panaszmentes.
És ma reggel ---- először a betegsége óta, már kakaót is kért, persze.... félve attam még, de nem hiszem, hogy rosszat tett volna ma az isiben-létéhez.
Lassan indulunk suliba, munkába és várjuk a hétvégét. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése