Az -- iskolai Őszi szünet -- első nap

Nehéz sziivvel fejeztem be az elmúlt hét péntekét a munkahelyemen, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudom megtenni azt, hogy szabadságra menjek (igaz ki volt iirva, el voltam engedve, de emberileg mégsem tehetem meg). Ez a mi helyzetünkben Csanádkával nehéz, ugyanis dolgozó anyukaként kevés, mondhati csak egy biztos segiitőm van Pali bátyja személyében, aki el is vállalta már több, mint két hete Csanádkát  keddre és szerdára, ám hétfőn Ő is messzire utazik, amit nem tudott már módosiitani, és persze én sem szerettem volna erre kérni.

Tehát jön az őszi szünet, ám nekem nincs megoldásom egyenlőre két napra.  Hétfő és csütörtök az, amikor terveztem, hogy szabadságot veszek ki, ám a hétfőt mégsem tudom, tudtam, ugyanis ......  nem tudom megtenni a mostani 8 program indulásának őrült finisében, hogy ne menjek dolgozni.

Még nem tudtam hogyan, csak reméltem, hogy a jó Isten gondol rám, ránk, és .....

És gondolt :)  Nem is akárhogyan :)  Egy igazi szőke angyalka képében. :)

A részletes fényképes beszámolóig "csak" egy fénykép, ami mindent elárul.  Csanádka arcán látszik, hogy hogyan is érezte magát a hétfői napon Erikával :) 

Innen is csak köszönni tudjuk az önzetlenségét, kedvességét, barátságos személyét, ami hihetetlenül nagy segiitséget jelentett számomra. Olyan jó volt tudni, hogy biztos helyen van az én csipetem, és remélhetőleg kellemes napot tud majd maga után.

Hazafelé jövet már az autóban, majd a vacsoránál pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az elképzeltnél, reméltnél is jóval több, tartalmasabb, boldogabb volt ez a napja babócnak.  Minderről fogok részletes beszámolót is iirni hamarosan...